Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről

466

DR. MIHÁLYFI ÁKOS.

a görögök,1 s végül is kénytelen volt a pápa megelégedni Bessarion nicaeai érseknek a keleti egyház nevében (suo ac aliorum patrum ecclesiam orientalem repraesentantium no- mine) a zsinat nyilvános ülésén tett szóbeli ünnepélyes nyilatkozatával, mely szerint ők is, követve aranyszájú sz. János tanát, egyedül az Űr szavainak tulajdonítják az átváltozást.1 2

Bessarion hű maradt nyilatkozatához és az Unióhoz,. 1462-ben külön munkát is irt e kérdésről (De sacramento eucharistiae et quibus verbis Christi corpus conficitur. Migne. Patr. Gr. CLXI. 494—525.), melyben a zsinaton tett nyilat- kozatót tudományos érvekkel támogatja.

A többiek azonban hazatérve a zsinatról, felújították a régi kontroverziát. Első sorban Markosz Eugenikosz ephe- susi püspök értekezést írt, amelyben ismét azt vitatta, hogy nem egyedül az Űr szavai, hanem a pap imádsága által leesdekelt Szentlélek ereje eszközli az átváltozást.3 Majd rövid idő alatt általános lett a keleti egyházban a nézet, hogy az átváltozást egyedül az epiklézis eszközli ; az Ur szavainak elmondása az anaforában történeti megemlékezés csupán : a konszekráló erő nem ebben, hanem az epiklézis- ben van. IgyPetrosz Mogilasz kiewi metropolita 1643-ban ki- adott Confessio orthodoxa (ομολογία όρ&όδοξος της ανατολικής ίκκληοίας) művében egyenest kimondja, hogy az átváltozás

1 Harduin, Acta conciliorum t. IX. p. 981. : »Fuit institutum, ut hoc poneretur in diffinitione. Dixerunt, quod hoc non erat neces- sarium, imo, si poneretur, ecclesia ipsorum reciperet ignominiam, ac si hactenus tenuisset aliud«.

2 »Quoniam ab omnibus sanctis doctoribus ecclesiae, praeser- tim ab illo beatissimo Joanne Chrysostomo, qui nobis notissimus est, audimus, verba dominica esse illa, quae mutant et transsub- stantiant panem et vinum in corpus verum Christi et sanguinem, et quod ista verba divina Salvatoris omnem virtutem transsub- stantiationis habent, nos ipsum sanctissimum doctorem et illius sententiam sequimur«. Mansi J. c. t. XXXI. 1045.

3 Az értekezés tartalmát jelzi már a cím : Ότι ον μόνον από της φωνής των δεοποτιχών ή η μα των αγιάζονται τά &εία δώρα, ά)Χ εχ τής μετά ταϋια ευχή; χαι ευλογίας, τοϋ ίερέως δυνάμει τού πνεύματος αγίου.

V. Ö. e munkáról Hoppe i. m. 4—5. 1.