Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről

AZ EP1KLÉZISRŐL.

465

De a későbbi görög hittudósok már, ellentétben a római egyházzal, az átváltozást vagy kizárólag az epiklézisnek, vagy az Űr szavainak (ez az én testem, ez az én vérem) kapcsolatban az epiklézissel tulajdonították.1

A XV. században a flórenci zsinaton a görögökkel foly- tatott unio-tárgyaláskor szóba jött a konszekráció kérdése is.

IV. Eugen pápa nyilatkozatra hívta fel a görögöket a kon- szekrációt illetőleg. A görögök nevében Trapezunt, Mitylene, Nicaea és Kiew pátriárkái megnyugtató nyilatkozatot tettek, mely szerint ők is ugyanazt hiszik és vallják, amit az egész keresztény világ, hogy t. i. az Űr szavainak elmondása eszközli az átváltozást, ■— az epiklézisnek nem tulajdoni- tanak több erőt és értelmet, mint a latinok a Jube haec perferri imádságának a konszekráció után.2

Mikor azonban a pápa e kérdést az Unió dekrétumban ünnepélyes definitióval akarta fölvenni : ez ellen tiltakoztak

1 Aloys Schmid a Wetzer és Welte Kirchenlexikon 2-ik ki- adásában az Epiklese cikkben (IV. 687.)·

2 »De divino item sacrificio quaesitum est a Latinis : quo- modo prolatis Christi verbis accipite et comedite hoc est corpus meum, quod pro vobis frangit ur in remissionem peccatorum, et illis, bibite ex hoc omnes : hic est enim sanguis meus etc. et sanctis donis per haec sanctificatis vos postea hanc additis orationem dicentes : Et fac panem quidem hunc pretiosum corpus Christi tui, quod vero in calice est, pretiosum sanguinem Christi tui : transmutans Spiritu tuo Sancto. Id sic porro resolutum est. Fateri nos diximus per haec verba transmutari sanctum panem et fieri corpus Christi, sed postea quemadmodum et ipsi dicitis : Jube perferri dona haec per manus sancti Angeli tui in supercoeleste tuum altare : ita nos quoque oramus dicentes, ut Spiritus Sanctus descendat super nos et faciat in nobis panem hunc pretiosum corpus Christi et quod in calice pretiosum sanguinem Christi, transmutetque illa Spiritu S. suo, ut fiant acci- pientibus in emundationem animae, in remissionem peccatorum, non vero in judicium aut condemnationem.« Mansi, Conciliorum collectio t. XXXI. 1005. V. ö. Hoppe, Die Epiklesis der griechischen und orientalischen Liturgien und der römische Consecrationskanon. (Schaffhausen, 1864). 1—3. — Simeon Szabó, Expositio S. S. Litur- giae S. Joannis Chrysostomi historica, dogmatica et moralis. (Ungva- rini, 1902.) 253—4. 11.

Hittudományi Folyóirat. 1908.

30