Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Prohászka Ottokár: A Philosophia Perennisről
436 DR. PROHÁSZKA OTTOKAR. bizonyos korszak gondolattartalmának összefoglalását látják ; mely teljesen relatív értékű, mondjuk, gondolkozási divat volna. Ebben a felfogásban a philosophia csak marokszedője volna a múlandóság nagy kaszásának, kinek kaszája aka- dályt, tehát múlhatatlant, tehát philosophia perennis-t sem ismer s letarol szisztémákat épúgy, mint változó érzelmeket s értékeléseket. Ebben a felfogásban a philosophia tényleg az a bagoly volna, melyről Hegel mondja, hogy a nap leáldoz- tával, vagy kultúrmunkák napszámának befejeztével kél légi útjára ; nem jelez napot, nem ad irányt, hanem az irányt- adó munkák után jelentkezik ; nem jelent fejlődést és virág- zást, hanem homályos, absztrakt, száraz gondolatvilágot ; s ugyancsak mint a bagoly, nem keresi a virágzó fát, hanem inkább a korhadtat, melyből az élet kivonult ; szárnyalása száraz fáról száraz fára tart. Ez nem a mi felfogásunk. Mi úgy tartjuk, hogy a philo- sophia nem marokszedő, hanem maghintő és napsugár egy- ben, — nem bagoly, hanem sas, mely a napba néz s a nap felé röpül. Ilyen volt sz. Tamás; gondolatainak magvai csiraképesek, az idő nem árt nekik ; sas is volt, s nemcsak a nap felé röpült, hanem a napot, mint szimbólumot, mint az örök gondolat jellemző címerét és pajzsát hordja mellén s napvilágot, s napsugárt szór mindenfelé. A napsugár pedig sohasem reakció s viharok, felhők, múló éjek és sötét éjfélek dacára az a neve, hogy »sol invictus« ; az emberiség egén jár föl-le szuverén hatalommal ; hódoljunk neki s működ- jünk közre világot boldogító munkájában. Székesfehérvár. Dr. Prohászka Ottokár.
