Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Prohászka Ottokár: A Philosophia Perennisről

A PHILOSOPHIA PERENNISRŐL. 435 igényünkről, hogy e részben is van tényleges, objektív tartalma az ismeretnek, melyet a képzelet s a szubjektív felfogás ellen korrekt körvonalakba foglalni nehéz lehet, de nem kép- telenség. Ez alapon a mi morálisunk is nemcsak a formák és kere- tek tana, nemcsak a kategorikus imperativusok káplársora, hanem elsősorban a javak s értékek tana, milyenek Isten, lélek, cél, boldogság, törvény, szabadság, felelősség, érdem, erény. Nem érjük be a kötelesség érzetével s diktátumaival, nekünk mindebbe érték, tartalom kell, nekünk »való« kell; az kell, hogy valamire-való, célra-való, életre-, holdogításra-való legyen az, amit tennünk a törvény parancsol. Az útnak célhoz kell vezetnie s aki az úttal tisztában van s azt, amit tennie kell, tehát a kilépést s a haladást ismeri, annak a célt is ismernie kell; képtelenség elgondolni morálist, mely csak a kötelezés formáival, kate- gorikus imperativusokkal bíbelődik, de a formák tartalmá- ról, az élet értékéről s céljáról semmit sem tud. Minek a forma, ha nincs tartalma ? ! Ez a mi philosophiánk adja azután a gondolat s akarat egységes alapjának, ősokának s céljának ismeretét, a mono- theizmust ; nem állapodik meg a résznél, hanem az egészet keresi ; nem éri be a természettel, mikor e természetben magában egy nem zárt gyűrűt lát, hanem egy áttört kört, a szükségesség áttört körét a szellemibe, a végtelenbe nyíló perspektívákkal. Philosophiánk tudatában van a természet e részszerüségének ; nem nézi a részt egésznek, még kevésbbé a résznek részét, az anyagot, mindennek. Amennyire pedig nem materialista, époly kevéssé panteista ; mindenben Istent látja ugyan, de épúgy s talán még inkább mindent Istenben. Ez a mi philosophiánk ép ezért örök elveket tisztel és kutat s örök elveknek hiszi a jól felismert s megalapozott igazságokat ; philosophia perennis-szé lesz. Kell örök tártál- mának lennie, mert az igazság, az eszmei tartalom nem függ- vénye az időnek, hanem kimenet az időből ; benne van ugyan az időben, de független az időtől. Épenséggel nem efemer, amit főleg azok nem értenek meg, kik a philosophiában csak 28*

Next

/
Thumbnails
Contents