Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

417

sinous Dénes püspök, Lacordaire domonkosrendi, Bavignan jezsuita, Bougaud Emil, Doupanloup Félix püspökök és még sokan a világi és szerzetes papságból.

* ' ו*

Spanyolország egyházi szónoklat tekintetében egyike a leggazdagabbaknak és egész határozottan versenyez a francia néppel az elsőség pálmájáért.

Jellemzi a spanyol szónoklatot a komoly mélység, nyomatékosság, melyet vonzóvá tesz a keleties színezetű, gazdag, eleven képekben váltakozó, keleties felfogás és eszme- menet, melyben nem egyszer shakespeari erő egyesül keleti képzelőerővel, drámai erő a legszenvedélyesebb tűzzel össze- ·olvadva. Szónokai gyakorlati,aszlcetilcus irányúak. Legnagyobb szónokai egyszersmind legnagyobb hittérítői.

VII. század. San Leandro e korszak elsőrangú csillaga, kinek nevéhez fűződik a sevillai iskola megnyitása; ő a visigótok apostola.

A sevillai iskola legfényesebb csillaga sz. Izidor, ki »egyesítő magában Plato eszményiségét, Aristoteles mélységét, Cicero ékesszólását, Origenes széles tudományát.« Nagy sz. ■Gergely olvasva egyik levelét, így kiáltott fel : Ecce alter Daniel, ecce plus quam Salamon hic !« — Szent Ildefonzot férfias ékesszólás jellemzi.

A mór uralom alatt (VIII—XII. század) hitszónoklatról szó sem lehet. Csak a XIII. században indult lendületnek, oly férfiút mutatván fel képviselőül, mint S. Domingo de Guzman (sz. Domonkos), ki a prédikátorok rendjének alapítója volt.

A XIV. századnak legkimagaslóbb szónoka s a világ- történelem egyik legtüneményszerűbb alakja Ferreri sz. Vince (1346—1419.) domonkosrendi szerzetes. 1398-tól mint az utolsó ítélet angyala járta be (egy csodás látomástól indít- tatva) nemcsak Spanyolországot, hanem Franciaországot, Olaszhont, Angliát, Írországot és Skóciát is, mindenütt óriási feltűnést keltve és úgyszólván újjászülve az országot.

Az egyházi szónoklat fénykora Spanyolországban a XVI.

Hittudományi !folyóirat. 1908.

27