Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
biztosítsa, latinra fordította. A magyar szentbeszédeket gyakran ájtatos olvasmánnyá írták át. A humanisták és a reneszánsz korában »legragyogóbb csillag a magyar egyházi szónoklat egén s valóban korszakot alkotó egyéniség Temesvári Pelbárt, az egyszerű ferencrendi szerzetes, kinek nevétől abban az időben nemcsak egész Magyarország, hanem a művelt világ is visszhangzott.« Rajta kívül jeleskedtek még : Laskó Ozvald, Segösdi Lukács, Magyar Mihály. A hitújítás korszaka hazánkban az egyház és egyházi szónoklat történetében a legsötétebb ugyan : mindazonáltal ezen korszak végalkonyán támad az a csodás hajnal, amely egyházunk és hazánk és vele a hitszónoklatnak felragyogó· napját, aranykorát oly csodásán előkészítette. E korszak legjelesebb szónoka Telegdi Miklós pécsi püspök volt (j1586 ־.) A magyar egyházi szónoklat aranykora a XVII. század ; ragyogó csillaga Pázmány Péter, a »bíboros magyar Ciceró« (1570—1637.), kinek nyomába jeles tehetségek léptek : Káldi György, Pázmány méltó versenytársa, Baranyi Pál, Csete István, Landovics István, Kopcsányi Márton, Kéry János, stb. Telekessy István egri püspökről fel van jegyezve, hogy mint főpásztor, vasárnaponként szorgalmasan prédikált. A XVIII. század a »cikornya«, a »barokk« uralmának korszaka a magyar egyházi szónoklat történetében is, amely e korszakot ismét messze a XVII. század színvonala alá sülyeszti. Az egyházi szónoklatban meghonosodott az aulikus szellem, melynek főképviselője Bíró Márton veszprémi püspök. Cifra beszédeiről híres volt Csődy Pál, szombathelyi nagy- prépost. A jelesebb hitszónokok között említhetők e korból: Hajas István, Hermán József, Gyalogi János, Kolosváry Pál, Szabó István és Taxonyi János jezsuiták ; ez utóbbit kortársai a szónokok fejedelmének nevezték. A ferencrendiek közül: Baján Paulin, Bossányi István, Kosa Benedek,. Kosztolányi Sándor, Sartori Bernát; továbbá Kelemen Didák minorita, P. Zozimus és P. Hermolaus kapucinusok, Alexovics Vazul, Csúzy Zsigmond és Simon Máté pálosok. A nemzeti újjáébredés korában (1790—1830.) az egyházi 412 ־ IRODALMI ÉRTESÍTŐ.
