Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
38 NYÖGÉR ANTAL·. A zsidókról pedig azt tudták, hogy ők a lehető légszívó- sabban ragaszkodnak a messiási reményhez, amelynek nyo- mán teljes függetlenségöket, sőt az ö világbirodalmok győze- delmes megalapítását is várták. Az efféle reménykedéseik ellenében teljesen elegendő biztosítékot láttak ők a diadalmas légiók erős fegyverében. Továbbá az egész judaismus előttök ízetlen és teljesen megvetett vala, mit törődött tehát annak az irodalmi aranykornak végén és a kezdődő ezüstkorszaknak elején a klasszikus író az összes zsidó hitelvekkel és nézetekkel? Később meg, midőn már Neró háznépe között is hódítani járt a keresztény hit és e kegyetlen császár edictummal mondotta ki: non licet esse christianos 1 éppen az akkori rettenetes zsar- noki nyomás és életvesztő kémrendszer miatt, a hízelgés el- alacsonyodásában nem is merték fejőket kockáztatni azok, akik több haszonlesésből, mint hiú dicsőségvágyból forgatták a kalamust. Aki Svetonius könyve nyomán a Tiberius és az utána következett első századi cézárok korát ismeri, az jól belátja, hogy ugyancsak bámulatos jellemű erős férfiúnak kellett vala annak lennie, hogy oly politikai és társadalmi viszonyok között pogány gondolkozáséi és érzésű létére nyilván ki merjen állani a kigúnyolt és a halálra üldözött kereszténység vallási és történelmi igazai mellett. Ez a megfejtése annak, hogy mért hallgatnak a klassziku- sok e tényálladékot illetőleg. Okai ennek a nemtudás, a meg- vetés, az alkalmazkodni vágyás, a rettegés a cézár haragjától. Most jön a másik kérdés, miért nem írtak a zsidók maguk ? Ennek is érthető az oka. Kik voltak ez időben az utókor számára fönnmaradt zsidó nemzetiségű írók ? Philo és Josephus Flavius. Mást nem ismerünk. Philo hallgat, Josephus szintén, vagy csak alig valamit szól, elfogadván azt, hogy ama föntebb idézett részlet az ő zsidó Régiségeinek tizennyol- cadik könyvéből, valóban az ő keze nyoma. Ki, miféle érzésű mindkét eme zsidó író ? Vájjon őszintén ábrahámi, igaz prófétai lelkűiét töltötte-e el őket ? Az 1 Allard Histoire des persécutions pendant les deux premiers siécles. Paris, 1892. I. 166.
