Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

39

előbbi Platót követi, az utóbbi meg igen valószínűen a szadduceusok szektájához fűződik, amint már a vérengző Heródes főpapjai, meg továbbá Hannas és fiai, valamint az ő veje a Kaifás, nemkülönben a sz. Jakab apostolt legyilkol- tató Anacuss főpap is szintén ilyenek valának.

Ezeknek az önmegtagadó életet követelő Krisztus éppen- séggel nem kellett, ennek ellenében erőszakkal behunyták sze- meiket a déli verőfénynél is világosabb vallási igazságok elől.

Ily megátalkodottságtól nem is várhatni azt, hogy a saját fejökre idézzenek egy ily vallástörténelmi, bizonyító tény-igazságot. Ez okból egészen érthető, mért mellőzik ők Krisztus föltámadását.

Azt mondhatja valaki, hát a jobb rész mért hallgat ? Először is e jobb részből az írásra kiműveltek, a látottak és tapasztaltak nyomán, mint igazi izraeliták készségesen meg- hajoltak és hittek Krisztusban, mint sokan tették is a farizeu- sok közül, akik az Űr Krisztus evangéliumát a szegény néppel egyetemben elfogadták és aszerint iparkodtak élni és szólni. Ezért sz. János a keresztelő nem írt, pedig az nem gondolható, hogy az Abiatörzsnek, az első papi nemzetségnek e sarja kiműveletlen maradt volna, így tett Nikodémus, Arimathiai József, Gamáliel, a zsidó főiskolának e nagytudású feje.

De írtak mások, egynéhány apostol és az evangélisták. Ezek kortanuk, szemtanuk, fültanuk, amit ezek röviden a késztető körülményeknek megfelelően leírtak, azt a többi hívő zsidók, mivel legalább részben látták, tapasztalták, készségesen elfogadták, szent áhítattal olvasták és másoknak is a saját tudó meggyőződésük erejével átadták.

E szent férfiak könyvei, az újszövetségi Szentírást teszik és ebben világosan megvan, hogy Krisztus, ki előbb nagy- pénteken a keresztfán valóban meghalt, a harmadik napon valóságosan feltámadt.

Nyilvánosak voltak e szent könyvek rögtön, mint nyíl- vános vala Krisztus élete is. Közismeretű volt Jeruzsálemben, Júdeábán, az egész zsidó országban a Krisztus feltámadása, hisz maga a főtanács is effelől meggondolatlan és gyarló bujkálásba akarta tagadását takargatni.

Győr. Nyögér Antal.

(Folytatása következik.)