Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 37 lehetett annak, — és ott Rómában volt is — hogy a kínhalálra vitt keresztények Krisztus föltámadását vallották és ez volt hitök erőssége. Ha ez ellenében mást tud vala Josephus, akkoron bizonyára meg is írja, meg ő, aki könyveiben igen sok aprólékos és igen jelentéktelen részleteket is leírt volt. Josephus, ha nemzetétől azt tudja vala, hogy nem támadott föl a Jézus Krisztus, ez mint történelmi valótlan- ságot minden bizonnyal fölemlíti és kereken tagadta volna a föltámadásának valóságát, teendő lett volna először is azért, mert habár ő félig renegát volt is, de mégis csak zsidó vala, ki a nemzetét az Isten-gyilkosság sújtó vádja alól tisztázni igyekszik vala ; tagadta volna másodszor azért, mert lekötelezettje volt a Flaviusoknak és ha valamit tud a keresztény hit ellen, főképpen azt, hogy a Krisztus nem támadott fel, ezt föl is hozza, ha más okból nem, hát csak azért, hogy hízelegjen a keresztény nevet kiirtani törekvő cézároknak. Tagadás azonban nem fordul elő, abból az okból nem, mert maga Josephus is tudta és éppen a nemzetétől tudta, hogy Krisztus valóban föltámadt. így bizonyíték Josephus hallgatása is — már ha tudniillik ama hely nem hiteles, hanem csak később betoldott — az Ur Jézus föltámadásáról. Az egykorú pogány oknak fönnlevő iratait tekintvén, valóban feltűnőnek látszhatik az, hogy ezekben tüzetesen alig fordul elő szó a kereszténység eme legkimagaslóbb és legbegyőzőbb bizonyítékáról. Ugyan mi lehet ennek az oka ? Nem oly nehéz ennek megfejtése. A kereszténységet a kezdetében a pogányok egyszerűen a judaismus egyik árnyalatának nézték és mint ilyent olym- pusi gőggel egyszerűen le is nézték, nem tartották érdemesnek vele tüzetesebben foglalkozni, annál is inkább, minthogy éppen az időtt Róma a meghódított barbárok vallási ügyei irányában egész közönbösen viselkedett és a hasznosítást kereső politikai elve szerint azokat jóvá hagyta, hogy így az új tartományokat annál könnyebben beleolvaszthassa a birodalom testébe. A római légiók legázolta népek simulacru- maival a senatus a pantheont bővítette.
