Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

394

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

a többi említett, de szintén gyakorlati célt szolgáló műben feltalálható jobban, mint a theológusok műveiben. Harmad- szór sem az »Exercitia spir.«, sem az említett egyéb könyvek sehol sem mondják, hogy a »servire Deo« csakis individuális (negativ, positiv) irányú üdv-tevékenységet fejez ki; lehet, hogy némely »exercitium-páter« az individuális alkalmazá- sokon túl nem megy és valóban elmulasztja a társadalmi tevékenységnek és hatásnak beállítását az üdv-tevékenység keretébe, de ez nem az »Exercitia« szerzőjének, nem is a középkornak és nem a kath. egyháznak tulajdonítandó, hanem ez egy igaz, de részleges szempont, amely nem zárja ki azt, hogy valaki a »servire Deo«-ban szociális tartalmat is találjon. Mindenesetre szerzőnek ezen állásfoglalása minden exercitium-vezetőnek, vagy csak egyedül exercitiumozónak intésül szolgálhat, hogy necsak az individuális kötelmek skáláját próbálja végig hallgatóságával vagy önmagával szemben, hanem a társadalmiakat is, és semmiesetre se elégedjék meg a bűn irtásával, hanem ahhoz a pozitív erkölcsi és társadalmi munkára való lelkesítést is csatolja ; nagy baj azért nem lesz, ha ő ezt el is hagyja, az intelligens meditáló, aki egyedül lesz úgyis képes a társadalmi perspektíva meg- értésére, pótolni tudja azt maga is.

A IV. fejezetben (»Egyház és állam« 71—126. 1.) szerző az Egyháznak és államnak, az ő (szerző) történelmi és társa- dalmi belátása szerinti, egyedül helyes viszonyát az Egyház- nak és államnak elválasztásában, a kettő között a múltban keletkezett, de ma már időszerűtlen kapcsolatának megszün- tetésében látja, és pedig úgy, hogy az Egyház szűnjön meg az állammal riválizáló joghatalom lenni és maradjon csupán ethikai hatalom, amelynek ethikai célú tevékenységét az állam mozdítsa elő olyaténképen, hogy az Egyházat ismerje el égé- szén sajátos fajú testületnek. Ezen felfogását szerző igen vészé- delmes indokolással (115—126. 1.) kíséri, amelyben a többi között mondatik, hogy az Egyháznak a vallás és erkölcs terére való visszaszorítását a fejlődés és az Egyház természete köve- telik (115. 1.), továbbá, hogy »a fejlődéssel ellentétes psycho- lógiák«-nak (értsd : papoknak) az egyház által való termelését