Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

395

joga van az államnak megakadályozni és ezért a papnevelésbe is beleszólni (121. 1.) ; továbbá, hogy az a felfogás, amely az Egyházat is külső hatalomnak, jogi hatalomnak tekinti, csakis a kath. klérusnak egyoldalúan individuális felfogásában, amely a fejlődés gondolatát nélkülözi, bírja alapját, amelyet a kath. klérusnak és az egész katholicizmusnak a történelmi és a szociális szempontokkal kiegészítenie kell a békés fejlődés érdekében (126. 1.). Ez az érdemleges tartalma a IV. fejezet- nek. De ezt megelőzően szerző terjengően (79—102.1.) ismer- teti az ókori, a közép- és újkori bölcselőknek, a jogbölcselők- nek, államjogászoknak, szociológusoknak és egyházjogászok- nak a társadalmi közületekről, főleg az államról és egyes keresztény íróknál, az Egyházról, az Egyház és Állam viszo- nyáról vallott felfogásait, vélekedéseit ; de közben előadja e felfogásokra nézve saját véleményét is (83—94. 1.) és annak támogatására történelmi áttekintést nyújt (103—114. 1.) az Egyház és Állam viszonyának történeti alakulásairól az első keresztény századoktól napjainkig. Szerző az ő felfogása felé, mint eszmény felé, látja a történelmi fejlődés irányát haladni, és ismétli az Egyháznak kizárólagosan individuális felfogását (lásd főleg 84. 1.).

Érdekelni fogja talán olvasóinkat egy jellegzetes részlet szerző művéből (87—88. 1.) :

»Egy dolgot kell még említenem, ami a kath. gondol- kozás színére, hangulatára nagy befolyással van és ez az örökéletnek az üdvözüléssel összefüggő gondolata. Mivel egész életfelfogása odairányul s mivel a vallásos ember általában Istent csak mint erkölcsbírót érzi szívében, ki örökre eltaszít, vagy örökre boldogít, nem csoda, ha hangulata az élet gazdag, sokoldalú kifejlődésének nem kedvez. A dolgok és a való- ság helyes rendje szerint ez igazságnak a halál fagyasztó gondolatát kellene kitörölnie a világtörténelem lélektani ténye- zőinek sorából, meg kellene tehát adnia azt a lélekállapotot, amelyet semmi egyéb meg nem adhat, s ezzel az életszerelem útjából félrelöknie a leghatalmasabb akadályt, de a való- ságban, az átlagban nem az élet gazdagabbá tételét ered- ményezi, nem örömet terjeszt, nem a törtető életet inspirálja,