Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 381 kodik : a) a Timon-féle nézet, mely a magyar király általános kegyúri jogát Szent István apostoli követségéből szármáz- tatja ; b) a Fraknói-féle nézet, mely az általános királyi kegy uraság jogalapjául azt tekinti, hogy a magyar királyok pápai beleegyezés mellett az összes magyarországi egyházak fölött bizonyos kegyúri jogokat gyakorolnak ; c) a Mihálo- vics-féle nézet, mely a királyi általános kegyuraságban az államfő pogány vallásintézői jogának maradványát látja. Kollányi mindezekkel szemben tagadja, hogy az Árpád- házi királyság első két századában a magyar királynak egyáltalán volt ilyen egyetemes kegyurasága. A magyar király nem az összes magyarországi egyházaknak volt kegy- ura, hanem csak azoknak, melyeket ő, illetőleg elődei ala- pítottak, valamint azoknak melyeknek, kegyurasága átruhá- zás folytán szállt a királyra, végül azoknak, melyeknek kegy- urasága a birtokkal együtt hűtlenség, vagy megszakadás miatt a királyra — vagy amint később mondották : a szent koronára — háramlott. E háramlás esetei miatt természe- tesen egyre több egyház kegyurasága jutott a király kezére, melyeket vagy megtartott, vagy tovább adományozott. Az a királyi kegyuraság tehát, amennyiben valóban kegy- uraság volt, nem kezdettől fogva illette meg a királyt az ország összes egyházai fölött, mint ahogy Yerbőczy mondja s ahogy Yerbőczy nyomán tanítják a királyi egyetemes kegy- uraság hívei; hanem csakis successive, új és új kegyuraságok megszerzése folytán (alapítás, átruházás, vagy háramlás által) lett a király az ország sok egyházának (de nem valamennyi- nek) kegyura. Amennyiben pedig a király nemcsak ezen, az ő valódi kegyurasága alatt álló egyházak fölött, hanem az ország többi — t. i. mások kegyurasága alatt álló —■ egyházai fölött is gyakorolt bizonyos hatalmat, annyiban ez nem kegy- úri jog volt, hanem egyszerűen az az egyházvédelmi szerep, melyet a középkorban Európa többi katholikus fejedelmei is gyakoroltak. Hogy ezt az egyházvédelmi szerepet szintén patronatusnak nevezték, nem jelenti azt, hogy e vonatko- zásban a patronatus szót mint egyház jogi mesterszót kell vennünk. Hogy más a király egyház védelmi jogköre, melyet
