Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai és lényege
A MARXISTA VALLÁSBÖLCSELET FORRÁSAI ÉS LÉNYEGE. 355 »Szeretem az Istent« és felebarátját gyűlöli, hazug az. Mert aki nem szereti felebarátját, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti ? Az a parancsolatunk van pedig Istentől : hogy aki szereti az Istent, szeresse felebarátját is.« 1 És Marxék elméletének következő bírálatánál látni fogjuk, hogy a szó nemes értelmében vett kozmopolita csak az lehet, aki egyszersmind igazi uranopolita is. Marxnak és Engelsnek Feuerbach elméletével szemben nemcsak hogy semmiféle nehézségeik nem voltak, hanem azt a maga egészében elfogadták és kizsákmányolták. Marx egyetért Feuerbachhal abban, hogy a vallás antropomorfizmus s e tekintetben a Feuerbach-féle analízist oly tökéletesnek tartja, hogy szerinte a vallási kérdés végleg el van döntve, a teológia pedig örökre eltemetve. A hegeli jogbölcselet kritikáját Marx így kezdi : »Németországra nézve a vallás kritikája el van intézve, a vallás kritikája pedig minden kritikának feltétele.«1 2 Eddig az ember vágyainak teljesedését a túlvilágtól várta, a felhőkön túl kereste : teológus volt és uranopolita ; itt az ideje, hogy illúzióiból kibontakozzék s itt a földön valósítsa meg vágyait s alkossa meg boldogságát. Ezt Feuerbach is hangoztatta, azonban Marxék szerint nem találta el a helyes módot és eszközöket. Feuerbach szeretetet hirdet s egyedül a szeretettől várja a társadalmi bajok orvoslását s ezzel az emberek végső kiábrándulását. Ez a szerelemmámor azonban Marxéknak nem kell.3 Ök ultraracionalisták, mindennemű érzelgésnek, romantizmusnak és utópizmusnak ellenségei. A vallási hatalmak végleges elűzését a szeretet helyett a gaz- dasági viszonyok radikális átalakításától, nevezetesen a tőkés termelés megszüntetésétől várják. A Feuerbach által lelep- lezett vallásnak t. i. Marx szerint van még egy menedék1 Ján. I. 4., 20. és 21. v. 2 A cikkhez nehéz hozzájutni, de bő kivonatban közli Fr. Mehring, Geschichte der Deutschen Socialdemokratie, (Stutt- gart, 1906.), III. kiad., 1. köt., 163. 1.-tól kezdve. 8V. ö. »Neue Zeit« 1895/6. II., Zwei bisher unbekannte Auf- sätze von K. Marx, közli Struve. 23*
