Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

344

neki is joga volt végrendelkezni a fentebbi legátumok levonása után megmaradt vagyonáról; ha pedig végrendelet nélkül húnyt volna el, hagyatéka felől az egri főegyházmegyei 1904-ik évi VIII-ik körlevélben közölt, 1904-ik évi június 19-én kelt T. 107/15. I. M. (igazságügyminiszteri) szám alatt kiadott és az 1894-ik évi XVI. t.-cikk pótlására szol- gáló, kormányhatósági rendelet intézkedik, mely egyébiránt lényegileg érvényben hagyja a régi kormányhatósági intéz- kedéseket és csakis a hagyatéki eljárásra vonatkozó rendel* kezései újak.

A társadalmi érintkezés terén szintén legyen óvatos a fiatal pap. Nincs ugyan olyan kör, még a fegyenceket sem véve ki, ahol a pap otthon ne lenne és, mintValuy (ford. Csekó G.) abbé mondja »illatossá ne tehetné a levegőt« néhány hitből fakadt szavával; sőt keresnie is kell a világi papnak az emberek társaságát, mert sokakat itt kénytelen irányítani : csak azután vigyázzon, hogy ne veszítsen semmit a megszentelő kegyelemből közöttük. Boldogult Fuchs érseknek Sensa Moralia és más művei, a Memoriale Sacer- dotum, a Valuy-féle Papok Vezércsillaga és sok más gyö- nyörű és gyakorlati tanácsokat adnak. Valamennyinek azon- bán egy közös és sokakra talán kellemetlen sajátsága van és ez az, hogy nemcsak meg kell venni, díszkötésbe foglaltatni ágyunk fejéhez és polczra tenni, hanem el is kell olvasni, egyszer, tízszer, százszor, még pedig figyelmesen és elméi* kedve. E célra legjobb a múzsák hajnala ; a reggel. Felkelé- sünket, lefekvésünket rendezzük úgy be, hogy jusson is, maradjon is idő e véghetetlenül fontos, napi, lelki üdülésre.

Nem mulaszthatom el a breviárium felemlítését sem e helyen. Ez azon inga, mely ha életünk folyása néha napján kizökken is rendes járásából, újra visszahozza lelki világun- kát észrevétlenül a jó útra, abba a körbe, melyről így zeng az ének : »Boldog mással (a lélek) nem lehet, Uram, Jézus csak veled.«

Űzze ki a fiatal pap leikéből a nagyravágyás ördögét is, ami nem a nemes verseny és ambitio elfojtását jelenti, hanem azt, amit a Memoriale Sacerdotum így jellemez ;

VÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS.