Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

A KÁPLÁN.

343

A káplánok magánéletére nézve már fentebb elsoroltam aTszabályokat, de a legfőbbet, a fegyelmi törvényt nem említettem.

A tapasztalat azt igazolja, hogy a legtöbb ember szabad idejével nem tud mit csinálni; kétszeresen előforduló beteg- ség ez a káplánság ifjúi éveiben, midőn egy szobát mondhat csupán a káplán sajátjának, minden más birtoklása korlátolt, vagy tiltott is. E nem kis önmegtagadást kívánó évek érlelik meg azonban a fiatal embert igazi pappá. Ennek tudatában hasonlít a fiatal pap a féléretten leszakított, zamatos, nemes gyümölcshöz, melyet utóérésre alkalmas helyre raknak el; a legfinomabb borokhoz, melyek, sokszor elfeledve kincset érő nektárrá érnek ; hasonlók a »néma ökörnek« nevezett ifjú Aq. Sz. Tamáshoz, ki utóbb, mint róla megjövendölték, »az egész világot betöltötte bőgősével« — tudományával. Érni, csendben, észrevétlenül; — ez a káplán hivatása, míg nagyobb működési kört kaphat.

A Statútumok végül arra az esetre is intézkednek,1 ha a káplán elhalna, meghagyván, hogy a szeminárium, papi nyugdíjintézet (ez lépett ugyanis a Demus emeritorum et deficientium helyébe és örökébe), az egyházmegyei pénztár, azon egyház pénztára részére, melynél szolgáltak és a helyi (természetesen egyházi) szegénypénztár részére egy-egy fo- rintot (a statutum szerint összesen öt rénes forintot) köte- lesek hagyományozni. Minthogy azonban a statutum kelte óta az egri főegyházmegyei papnyugdíj és segélyalap léte- sült, ez pedig úgy rendelkezik (Szabályzat I. 10. §.), hogy »legalább azon összeget, melyet életében egy évre az alapba fizetni tartozott«, végrendeletileg köteles az alapnak hagyó- mányozni, a most említett egy forintnyi összeg a jövede- lemre kirótt 1-54%-os járulék szerint emelkedik a nyugdíj- és segélyalap javára.

Majdnem példátlan ugyan, de esetleg előfordulhat, hogy a káplán jelentékenyebb szerzeményi vagyon hátra- hagyása mellett halálozik el. Ez esetben, mint más papnak,

1 Stat. Pecul. XXIV.