Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

315

így adja elő ezt sz. Dionysius Alexandrinus,1 aki szüle- tett 190 körül és 247-ben alexandriai püspökké lön, akinek szavahihetőségét szent élete bizonyítja, tudományáról meg sz. Athanáz 2 tesz bizonyságot, midőn őt a katholikus anya- szentegyház tanítómesterének nevezi.

Tehát az evangélisták az asszonyok sírhoz menetelének időmegjelzését illetőleg sem önmaguknak ellent nem mon- danak, sem pedig egymásközt nem ellenkeznek. Az, ami eltérésnek látszik, nem eltérés, őt inkább bizonyítéka annak, hogy mindegyik evangélista önállóan írta le a tényálladékot, csakhogy különböző szempontokból tekintette azt. Az ily leírás pedig nemcsak hogy gyöngíti a történelmi igazságot, hanem inkább igenis megerősíti; mert nyüvános bizonyíték amellett, hogy ezek az írók nem beszéltek össze, hanem mindegyik a maga tudomása szerint függetlenül írt és még- sem ellenkeznek, sőt inkább igenis egyezően bizonyítanak, hogy a Krisztus valóban föltámadott.

A négy evangélium nyomán az egész történetnek össze- függése ez : Elmúlván a szombat, Mária Magdolna, Mária a Jakab anyja és Salome drága kenetet vásároltak, hogy a következő reggel Jézus szent testét megkenjék. Az éj múl- tával Mária Magdolna a nagy szeretet által ösztönzötjten társnőivel még sötétben kisietett a sírhoz s útközben aggód- ván, tanakodtak arról, hogy ki hengeríti el a követ a sír szájáról. Nyüvánvaló ebből, hogy ők még nem tudták, mit tettek a zsidók a Krisztus sírjánál s nem is gyanították, hogy ezek őröket állítottak oda.

Mire azonban oda értek, már elhengerítetten látták a követ a sírról. Ezt látván Mária Magdolna, azonnal elfutott a városba az apostoloknak jelenteni az Úr testének eltü- nését. Erre Péter Jánossal rögtön kifutott a sírhoz, de még egyikök sem tudta a tényálladékot, mindazonáltal a sírbolt- bán tapasztaltak alapján hittek.

1 Epistola ad Basilidem Eppum. Editio Simonis de Magistris. Romae, 1796.

־ Epistola de sententia Dionysii. Ed. Migue.