Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

316

NYŐGÉR ANTAL.

Ezalatt Mária Magdolna is odaérkezett és ő nem távo- zott el a sírtól, hanem kívül maradván, sírt. Amint itt állott, betekinte a sírboltba, ahol meglátta ülni a két angyalt, egyiket Krisztus koporsója fejénél, a másikat pedig lábtól.

Míg ezek az angyalok Mária Magdolnát megszólíták és ez válaszolt nekik, azalatt megjelent az Ür Jézus is, kit előbb ugyan kertésznek vélt Mária Magdolna, de hang- járói fölismervén, rögtön lábaihoz borul és át akarja azokat kulcsolni.

Erre örömében Krisztus izenetével befutott a tanít- ványokhoz, hogy látta az Urat. Ezalatt történt, hogy a galileai asszonyoknak másik csapata odaérkezett a sírhoz a füszerszámokkal és bemenvén a sírboltba, látták az angyali jelenést, az angyal megszólítá őket és tudtokra adá, hogy föltámadt a Jézus. Ezeket hallván, sietve kezdtek távozni a sírtól és a mentőkben jelent meg ezeknek is Krisztus és kiildé általok izenetét az apostoloknak.

Krisztus ellenségei, bizonyságai az ő föltámadásának.

Az evangéliumok nyomán haladván, lehetetlen ezekben olyasvalamit fölfedezni, amiből az volna következtethető, hogy a Krisztus feltámadása csak képzeletszülemény. Lehe- tetlen azt mondani, hogy tán az egész semmi más, mint egy későbbi korban megírt monda, vagy épen csak olyan mythos- féle. Ami itt Krisztus föltámadásáról megírott, azt még Celsus sem tagadta el, pedig ez ugyancsak ellensége volt mindennek, ami Krisztussal egybefüggött.

Ez az epicuri szofista nem bírván históriai ellenargu- mentumokkal harcolni, az evangéliumokban megírottak lecáfolására oly módhoz nyúl vala, amely egy, nem is a tudományos hírre, hanem csak az értelmes névre számot tartó emberhez ugyancsak nem illő.

Celsus Origenes tanúsága szerint1 a keresztények szent

1 Contra Celsum Lib. I. η. XII. »Sequuntur haec Celsi verba :: »Si milii respondere voluerint, non quo scire quaeram quid sentiant, nam omnia novi, sed quia omnium parem curam gero bene fecerint.«