Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

314־

NYŐGÉR ANTAL.

fordítás is követett. Az ״m“-nek jelentménye magyarul: »még.« Ha már most az trt-nek ezzel a »még« értelményé- vei összekötötten fordítjuk le az ανατέλλω igének aoristos primus activi participiumát az ״άνατείλαντος“-ί, akkor ennek jelentménye így leszen: »még fölkelőben lévén a nap«, avagy »még fölkelő lévén a nap,« ami teljesen egyező az előbbi idő- határozattal: λίαν .׳τοωι-jal, az : »igen reggel«-lel, vagy az »igen korán«-nal és így épenséggel nem mondható az, mintha sz. Márkus e leírásában önmagának mondana ellen.

Sz. Ágoston e helynél még egy másik lectio varians-t is jelez, amidőn az άνατύλαντος, helyébe a participium activi praesens־t teszi : άνατέλλοντοξ τοΰ ήλιον, aminek értelme ez : amikor a nap még fölkelő, vagyis amikor a nap fölkelni kezd.

íme a nyelvtani elemzések is kimutatják, hogy sz. Márkus etextusában a.״?.ίαν πρωί, és 3.ζ,,άνατείλ?>αντος“, avagy ״άνατέλλοντος τοΰ ήλιον“ k tételek között nincs ellentmondás, akár legyen ott az, trt, akár nem ; mert a ״λίαν πρωί“ virradatot jelent, az ״άνατείλαντος, vagy άνατέλλοντος τον ήλιονpedig a napnak közeledését, ami elsőbben is a hajnal hasadását, a virradatot hozza létre.

De ha mind e nyelvtani értelmezések be nem válnának is, még akkor sem lehetne azt állítani, hogy e textusban sz. Márkus ellentmond önmagának. Az ily föltevés ellen tiltakozik az eseményeknek itt történő leírása : sz. Márkus a 15, 1, 47. versében megemlíti, hogy Mária Magdolna és Mária a József anyja nagypéntek estéjének közeledtén szemlélték a helyet, a hová Jézust tették, most jő a nyugalom napja. A szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária Jakab anyja és Salome fűszereket vásáriának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust.1

Ez történt tehát a mi időszámításunk szerint szombat estve, amikor a zsidó törvény megengedte a vásárlást ; most várnak az asszonyok, míg az éj múlik, ennek végével aztán a hajnal hasadtakor kiindulnak lakásukból a fűszerek- Eel s mire odaérnek vala a sírhoz, fölkele már a nap.

1 Márk. 16, 1.