Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

298

NYŐGÉR ANTAL.

Jézus a két tanítvánnyal és letelepedék velők, mindjárt a kenyeret vette kezébe, amelynek megáldásáról és megszegé- séről ismertek ő reá, a Jézusra.

így tehát ez a ráismerés rögtön az estelizés elején tör- télit, nem lévén idő a serleget ürítgetni és ennek folytán álomba szenderülni.

Renan, hogy Krisztus föltámadásáról tagadóan írhasson, a tanítványokat, a Mesterhez húzó népet mind álmadozóvá, mind képzelődővé teszi, kész oly állításra is, hogy ellenségei lopták el a testét. E két tanítvány is képzelődő, akik emiatt mást sem láttak, mint kópzelődésök csalóka képét, a föl- támadott Krisztust; minden zörej, minden idegen hang füleikben máskép sem csendül, csak mint Krisztus beszédje.

Az bizonyos, hogy gondolkodtak e tanítványok Krisz- tusról s igenis várták a harmadik napnak rá jók nézve örven- detes eseményét, de ő előttök, bár elmondják az asszonyok beszédjét, fölemlítik Péternek és Jánosnak a sírhoz mene- telét és ezeknek jelentését az üres sírról, még ez nem volt elég legyőző arra nézve, hogy teljesen higyjenek a föltárna- dásban. Miután pedig az egész vasárnapot Jeruzsálemben töltötték s várakozásuk kielégítetté nem lön, útra kelnek este felé, mert Emmausz csak hatvan futamatnyira, azaz mintegy két óra járásnyira feküdt Jeruzsálemtől. Lássuk, hogy miért indultak e késő időben útra ? Azért, mivel már -ekkoron teljesen meghiúsultnak gondolták azt a remény- ségöket, hogy az Izrael dicső hatalmának fölállítására ismét élőén jelenik meg a Jézus.

Az ily lelkiállapotban leledző emberekről nem szabad, nem lehet föltenni azt, hogy egy magányos utasban mind- járt, az ő szerintök most már hatalmasan előálló messiást képzeljék. Ökaz akkori zsidósan, vélekedvén, az eltiport s a vesztőhelyen kimúlt Jézusban, amint sz. Pál a zsidókról kiírta, megbotránkoztak. Továbbá, ha az a kenyérszegés minden zsidó családfőnél egészen szokásos volt, mi ösztökélte e tanítványokat, hogy épen erről ismerjenek a Mesterre ? Bizonyára Krisztusnak cselekménye e kenyérszegéssel olyan volt, mely csakis egyedül a Krisztusra vallott.