Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA,

299

Nem úgy volt az, amint Renan hamisít, hanem úgy, amint szólnak Aranyszájú sz. János1, sz. Ágoston1 2 ez emmauszi történetről. Ezek azt írják, hogy fölismerték e tanítványok az Urat, mert Jézus itt épen úgy tett, mint az utolsó vacsorán, amikor ve vén a kenyeret, megáldá és megszegé és odanyujtá. Ez csak négy nappal előbb történvén, erről rögtön fölismerte e kettő a Krisztust, aki erre láthatatlanná lón előttök.

Renan annak az ő szerinte titokzatos utasnak eltűnését úgy adja elő, mintha azalatt történt volna, amidőn az álom elnyomta az utazó két tanítványt és csak amikor fölébredtek a tanítványok, akkoron kezdték képzelődésök nyomán azt gondolni, hogy a Jézustl átták.

Ez állításában Renan ismét hamisítja a leírt esemény értei- mét, mert az ő forrása a Szentírás határozottan azt jelzi, hogy : »midőn letelepedvén velők, vevén a kenyeret, megáldá és megszegvén, nyujtá vala nekik« és »ekkor megnyilatkozának szemeik és ráismerének, de ő eltünék előlök«. Tehát nem alvásuk közben történt az eltűnés, különben is itt alvásról szó sincsen, micsoda gonosz vakmerőség olyast beleerősza- kölni a leírásba, ami épen nincs ott, sőt aminek az ellenkezőjét jelenti ki a szentírási szöveg. Hiszen ennek az értelme ez : mentek a tanítványok a hozzájok csatlakozott idegennel, betértek a kastélyba, leültek enni, az idegen az őtet fölismerttó tevő módon megszegé a kenyeret és odanyujtá nekik, és épen e cselekvésnél és e cselekvés által villanik föl előttök a maga valóságában Jézus és rögtön megismerik őtet, aki azonnal el is tűnt ott nyomban : vagyis mint az eredeti textus írja : ,/.cd άντόξ άφαντος εγένετο άτι αυτών“ ami szóról-szóra ezt jelenti: »és ő láthatatlan lön ezek előtt«. Tehát igenis ébren

1 »Dominus in via, non solum benedixit panem sed de manu sua dedit Cleophae et socio ejus. Quod antem de manu porrigatur, non solum sanctificatur, sed etiam sanctificatio est, et sanctificat accipientem.« S. Chrysost. Homil. 17.

2 »Ubi voluit Dominus agnosci ? in fractione panis, securi sumus, panem frangimus et Dominum agnoscimus, noluit agnosci nisi ibi, propter nos, qui non eum visuri eramus in carne et tamen mandu- caturi ejus carnem.« S. August. Sermo 140. de Templo.