Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 291 az embernek sohasem nősülni ? pedig a szeretett igaz Mester volt az, aki ezt monda nekik és még az ő kijelentő szavai után is tétovázók és kiválnak itt-ott. Most azután egyszerre az emberi értelem előtt egy mondhatatlanul nagyobbat, a nagypénteken Krisztussal megtörténtek tapasztalása után egy zsidó messiási nagy álmadozásokkal telített lélek előtt teljesen fölérthetetlen eseményt egy ábrándozó asszonynak szakadozott beszéd- jére rögtön mint valóságot elfogadnak ? Hiábavaló kapkodás az, amit Renan Henochról és Illésről fölemlít, nem ide való kimagyarázás ez, hiszen ezek egyikét sem látta meghalni senki. Micsoda megtévesztés akar az lenni, amikor Renanék a rettegett Nero megjelenéséről, várásáról beszélnek ? Vagy az, amit Renan hasonlatképen a hősnek, a nagy embernek a nép hiedelmében élő meg nem holtságáról föl- említ ? Nem illik ez rá az apostolokra. Vájjon gondoltak-e azok az emberek a megjelenő Néróra, akik látták ennek szíve vérét a földre kiömleni ? Gondolja-e csak egy épérzékü és épeszű ember a nagy hőst meg nem holtnak, aki látta ugyanezt elesni és a kétségtelenül bizonyos halálba dőlni ? Ál-Smer- disekről tud a történelem, hittek is bennök, de kik ? Úgye- bár olyanok, akik az igazit nem látták valóban holtan ? Ámde hadat gyűjtöttek azok, akik meggyőződtek arról, hogy az igazi Smerdis igazán nem él. Az apostolok látták a mestert meghalni annyira látták, hogy emiatt minden, a Krisztusba vetett reménységöket veszendőbe menni is gondolták és a legnagyobb félelem vett rajtok erőt úgy, hogy csak lappangva mertek a jól elzárt vasajtók megöl az éj sötétségének leple alatt a szabadba lépni. Az ily lelkiállapot épenséggel nem alkalmas arra, hogy képzelődés által önmagát megcsalván teremtse meg valaki magának a föltámadást; de azt sem lehet ám sehogy- sem elfogadni, hogy egy asszonynak puszta állítása beszélte bele a tanítványok fejébe a föltámadott Krisztust. 19*
