Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

290

NYÖGÉR ANTAL.

Vájjon mivel a Krisztus szenvedését és a halálát sem értették, úgy volt-e, hogy Krisztus csak úgy szellemi érte- lemben szenvedett és szellemi értelemben halt meg ? Ezt még Renan sem mondja, sőt megrendítően írja le könyvében a Krisztussal nagypénteken megtörténteket. Ha nem értették mindjárt Krisztusnak a föltámadását megmondó szavait, ez onnan van, mert azt nem bírták felfogni, hogy ennek előzménye, a valóságos halál a Krisztussal megtörténhessék.

Az, hogy nem hittek a föltámadás hírével jövő asszo- nyoknak, az csak azt bizonyítja, hogy Renan, meg vele együtt a többi kereszténységellenes rationalisták igen rossz alapot akartak és akarnak vetni maguknak az ő okoskodá- saikban, amidőn a Krisztus föltámadásának hitét az após- tolok bárgyú hiszékenységéből iparkodnak keltezni.

Miért ? Azért, mert az emberi léleknek olyan a termé- szete, hogy attól, amiben előbb megkapaszkodott, amihez előbb görcsösen ragaszkodott, nem egykönnyen válik meg, de ha mégis megválik, ez csakis úgy történhetik meg, hogy ha egy biztos erős valóság győzi meg az ellenkezőről.

Micsoda beszéd az, amit Renan cselekszik, amidőn oly önkényesen, rosszakarattal, bárgyú, hiszékenyeknek tűn- tetvén föl az apostolokat, el kezd ömlengeni az asszonyok álmadozó lelkivilágáról és Magdolnát ő szerinte ezt az őrült- séggel határos fantasztát szerepelteti, mint olyant, aki előbb elhitette magával, és rögzött eszméjévé tette azt, hogy az Űr Jézus föltámadott és azután ez agyrémét átplántálta az apostolok leikébe ?

Ugyan miféle emberek is voltak az apostolok, vájjon egészen oly könnyedén hittek-e ezek ? Csak emlékezzünk arra, mint viselkedtek ott nyomban az öt árpakenyér és a két hal ■nyilvános nagy csodája után ?

Nemde, mikor az Űr Jézus a saját teste evéséről és vére ivásáról szólott, már-már odahagyni készültek a csoda- tevő Mestert ?

Nemde, mikor a libellus repudii-ről lévén szó, a házas- sági kötelék fölbonthatatlanságát hirdeti Jézus, rögtön föl- kiáltanak a nehéz ellenkezés hangján : de hiszen jobb akkor