Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
288 NYŐGÉE ANTAL. ' Máshol így szólott Jézus apostolaihoz : Miután pedig föltá- madtam Galileában megelőzlek benneteket«.1 Szent Márkus evangéliuma 8. részének 31. versében ez van : »Kezdé őket oktatni, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, meg- öletni, harmadnapon föltámadni«.1 2 Hogy Péter ezeket megértette, ez abból következik, mert Krisztust, amint arról hallotta beszélni, hogy szenved és megölik, »félrevonván őtet, Péter kezdé dorgálni. De ő megfordulván és tanítványaira tekintvén, megfenyegeté Pétert. Eredj hátra sátán, mert nem gondolkodói azokról, melyek Istennek tetszenek, hanem csak azokról melyek embereknek kedvesek«.3 Megértették Krisztusnak az ő föltámadásáról mondott igéit a főtanács tagjai is, hiszen épen ez okból járultak a husvétszombatján Pilátushoz, »mondván : Uram ! emléke- zünk, hogy ama hitegető még életében mondá : harmadnap múlva feltámadok. Hagyd meg azért, hogy őrizzék a koporsót harmadnapig. «4 Valótlanságot beszél tehát Renan, amikor azt írja, hogy Krisztus nem elég világosan beszélt az ő feltámadásáról. Hiába akarja az evangéliumi szövegre azt az értelmezést ráerőszakolni, mintha Krisztus a föltámadásáról szólván, csupán csak szellemi föltámadást értett volna. Hogyan is lehetne e szellemi föltámadást, vagyis az Űr Jézusnak az emberek szívében-lelkében történő föltámadását, az ő emlé- kének fölélesztését logikusan összeegyeztetni Krisztusnak e kijelentett szavaival : »miután pedig föl támadtam Galileá- bán, megelőzlek benneteket.«5 A fölélesztett emlék, az emlékezés külön mint ilyen nem létezik s ebből következőleg, mint inviduum tárgyi való- ság nem is előzhet meg senkit sem s így az apostoloknak Krisztusra emlékezése sem járhat az apostolok előtt, 1 Máté 26, 32. Az utolsó vacsora után mondotta ezt. 2 Ugyanerre céloz szent Lukács is 9, 28. 3 Márk 8, 32—33. 4 Máté 27, 62—68. 5 Máté 26, 32.