Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

281

szemünk elől a tanítványok míveltségi fokát. Palesztina míveltség tekintetében igen hátra állott, Palesztinában pedig a galileaiak voltak a legtudatlanabbak, és a Jézusnak tanítványai még a galileabeliek között is a legegyügyüebbek közé számíthatók.

Ily körben a csodaszerünek elhívése a legnagyobb könnyűséggel jár.«1

A Krisztus föltámadását tagadó Renan az emmauszi megjelenést is csupán öncsalódásnak minősíti. »Az az isme- rétién — Renan szerint — egy jámbor ,a Szentírásban jártas férfiú volt. Midőn Emmauszhoz közeledének, az ismeretlen tovább akarta folytatni útját, de a két tanítvány kérte őtet, hogy térjen be a kastélyba és estelizzen velők. A nap már hanyatlott és a két tanítványnak emlékezése Krisztusról élénkülni kezdett. Hiszen a vacsorálás órája egészen bús- komolyságban és teljes kedvességben tüntette föl mindezeket az emlékeket. Hányszor látták ők, hogy a szeretett tanító ily órákban mint feledte a nap terhét, nyájasan enyelegvén övéivel és a legfinomabb bor néhány csepp je által föllelke- sülvén, mint beszélt nekik a szőlőnedvről, melyet egykor velők fog inni atyjának országában. A kenyér megtörésénél használt taglejtés, aminőt a zsidóknál minden családatya meg szokott tenni, mélyen a szívökbe vésett volt. Édes szomorúsággal eltelten egészen megfeledkeztek az idegenről, ő benne már csak a Jézust látták, amint ez kezében tartja a kenyeret, amint megtöri azt és nekik nyújtja.

»Ez emlékek annyira elfogták szívókét, hogy alig vették észre, hogy a hozzájok csatlakozott útitárs sürgős útja miatt már ott hagyta őket. Midőn azonban álmukból fölébredtek, imígy szólották egymáshoz : Nemde szokatlan valamit éreztünk ? Nem emlékezel, hogy mint égett szívünk, midőn ő velünk beszélt ? Nem ismerted-e föl őt a kenyértörésben ? Igen, szemeink zártak voltak mindaddig és csak akkor nyílottak föl, amidőn ő eltűnt.«1 2

1 Les Apőtres 18. 1.

2 Les Apőtres 20. 1.