Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
260 NYŐGÉK ANTAL. hogy csak távolról is ily nagyfokú képzelgésről lehessen az apostolokat meggyanúsítani. Nincs szükség azonban ily kerülgető bizonyításra az apostolok épeszűsége mellett, hisz ott vannak írásaik. Olvassa el ezeket az, aki elméjük hibátlanságáról meggyőző- dést óhajt szerezni. Ügy ír-e az, aki lelkileg beteg, amint az evangéliumok és az apostoli levelek megirattak ? Ezek pozitív bizonyítékot szolgáltatnak az érdemben, hogy mily egyenes, hibátlanul gondolkozó elméjűek ezek a Krisztus föltámadását hirdető apostolok. De még tovább. Ugyan miféle szegény elméjűek lettek volna mindnyájan azok, akik épen az apostolok prédikálása nyomán hittek és hitték a Krisztus föltámadását is. A fő- zsidók, az areopagi főtörvényszék bírója Dionysios, a csá- szári ház tagjai, a római Pudens senator, a consuli méltó- ságot viselt Clemens és ennek felesége, Flavia Domitilla? Vájjon föltehető-e, hogy ezek a főurak és úrasszonyok, nagytudású férfiak csak úgy könnyen hajoltak az apostolok tanítására, ha ezek épeiméjűségéről csak a legkisebb gyanú- jók is támad ? Amit ez apostolok hirdettek, az zsidóban, görögben, rómaiban, műveltben, barbárban nagy önmeg- tagadást követelt. E tanítás a Krisztus hirdette vallás volt, melynek isteni igaz voltát az Űr Jézus föltámadásával bizonyították az apostolok. Nagyfokú képzelgésben, idült agybajban szenvedő emberek beszéde épen a hit dolgait illetőleg sikert művelt embereknél nem arathat. Ez nem lehet. Nem... az apostolok jelleme, ép észtehetsége, az emberi természet mivolt ja mind-mind amellett szól, hogy amint ők hirdették, valóban úgy is volt, hogy a kereszten meghalt Űr Krisztus valóban föltámadott ! Eltávolították-e Jézus holttestét. Az Űr Krisztusnak föltámadása halottaiból az ő isten- sége s tanításának igaz volta mellett oly legyőzhetetlen erősségű bizonyíték, hogy ez előtt minden ellentmondásnak el kell némulnia. Jól tudták ezt Krisztus engesztelhetetlen ellenségei, a zsidó főtanács tagjai is, épen ezért mindent
