Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

ÜKÜNK FÖLTÁMADÁSA·

255

óhajtottak lenni;1 ámde mind ehelyett az ő nagy reményö־ két dugába dőlni látták, amikor a mester iszonyú kivégezte- tését látták.

Erre fölülkerekedett bennök az ő igenis gyarló emberi mivoltuk. Fájdalmas csalódással, nagy félelmek közt el־ futottak, vasajtókkal jól elzárt helyen elbújtak.

De alig tölt meg ez eset után újra a hold, már nyilván· szólnak ők hangosan, beszélnek az ezernyi nép előtt, a halállal fenyegető főtanács előtt a föltámadott Jézusról. Majd elmen־ nek az előttök előbb ismeretlen tájakra s itt a nagytudo- mányú Ítélő főbíróságok előtt, a hatalmas katonai méltó- ságok és urak előtt megvallják, prédikálják a föltámadott Krisztust. Hirdették állhatatosan a Golgotha szomszédsá־ gában, tehát az Ítélet, a kivégzés helyének színén, a szem־ tanuk előtt, hogy a Krisztus föltámadott. Nagy hatalommal tőnek ők bizonyságot az Űr Jézus Krisztusnak föltámadá־ sár ól.1 2

Hirdették ezt ép elmével, okos beszéddel, bátran min־ denütt.

Álljunk meg itt és az emberi természetből okoskodjunk, hogy a tényigazságot megismerjük az apostolok, a Krisztus tanítványainak e cselekedetéből.

Mi az az indítóok, amiért az ember minden tettében cselekszik ? Vizsgáld meg önmagadat, kérdezz meg másokat, ezreket, milliókat, ha bírod : az összes embereket, a tudó- mány csarnokainak fényes csillagaitól kezdve a mezítelen vad pápuákig, tudakold ki tőlük: miért tesznek most így, máskor meg amúgy? Önmagadban ezt találod, feleletül ezt nyered : hogy boldog legyek, hogy cselekvésemnek ebben vagy amabban a módjában az áhított nyugalmat, békét megszerezzem.

Ez így van, ez tagadhatatlan természetes igazság r minden ember azért tesz, cselekszik, hogy boldog, hogy nyugodt legyen.

1 Máté 19, 27. 20, 21. Apóst. Csel. 1, 6.

2 Ap. csel. 4, 33.