Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

m

az ott megtörténteket, ezt írja : »Lehajtván fejét, kiadta lelkét.« 1

íme négy tanú, teljesen hitelt érdemlő bizonyító tanú és emellett még az Isten által megihletett négy tanú, közös egy- értelmüséggel megírja azt, hogy Krisztus valóban meghalt a kereszten.

Nemcsak egyszerűen azt írják meg, hogy meghalt, hanem határozottan megmondják a halál közvetlen okát : a lélek eltávozását, kiköltözését az emberi testből ; mert ez a halál.

E testi halál beálltát bizonyítják az egyéb, már ott a Kálvárián előfordult körülmények is. Nem említem azt a rázkódást, mely a nagy természetben azon a nagypénte- ken történt, jelzéséül annak, hogy a világ ura haldoklik. Hallgatok azokról, akik akkoron sírjaikból előjöttek, csak azt idézem az evangélistának leírásából, amit arról a kérész- tét őrző gallus katonáról ír. János említi meg : »Egy a vitézek közül lándzsával megnyitá oldalát, melyből legottan vér és víz folyt ki.« 2

Ugyanez az evangélista e tényálladék megírásánál ezt is oda teszi: »s aki látta, bizonyságot tőn, kinek bizonyság- tétele igaz. És ő tudja, hogy igazakat mond«.1 2 3 Nem szüköl- ködik cél nélkül az evangélistának az éppen e helyütt történt ez odajegyzése : »egy a vitézek közül lándzsával megnyitá oldalát, melyből legottan vér és víz folyt ki.« Krisztus való- ságos halálára vonatkozik ez. Hatalmas bizonyíték is ez a lándzsaáltalverés az Űr halála mellett.

A halálra ítéltek kivégzéséről fejőkkel voltak felelősek a kirendelt katonák, ez okból azután a teljes bizonyságot is kellett megszerezniök arról, hogy valóban meghalt-e a halálra ítélt ? A husvét estéjének közeledte miatt nem hagy- hatták a felfeszítetteket a kereszten, miért is a két latornak, amidőn levették őket a keresztről, vaskalapácsokkal, vagy

1 Ján. 19, 30.

2 Ján. 19, 34.

3 Ján. 19, 35.

22 NYŐGÉR ANTAL.