Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

w₪₪₪g₪₪K₪₪t₪K₪ß(

URUNK FÖLTjÍMADÁSA. 2 1

prófétát, a maga erejéből lön újra élővé, ez az egy a Jézus Krisztus, ki harmadnapon dicsőségesen föltámadt.

Ez a bizonyító pecsétje annak, hogy Krisztus valóságos Isten.

Valóban meghalt-e a keresztfán Jézus?

Hogy Krisztus föltámadhasson, erre nézve szükséges, hogy előbb meghalt légyen ; mert ha nem halt volna meg, úgy további élete nem újra kezdődő élet, nem föltámadás, hanem csak felépülés, kigyógyulás, újra erősödés lett volna.

Krisztus föltámadásának bizonyításául tehát a legfon- tosabb kérdés az, hogy meghalt-e ő valójában ?

Krisztus valóban meghalt. Mi a halál ? Kiszáll a lélek a testből, elválik a testtől, attól a testtől, amelynek életprin- cipiuma, amelyet mozgat, amelyben kormányoz, amelyet formál. Amint ez az elválás megtörténik, a test azonnal meg- szűnik eleven lenni, s azokat a funkciókat, amelyeket azelőtt végzett, tovább folytatni teljesen képtelen.

Krisztusnál ez megtörtént. Az evangélisták, kik eme megrázó historikumot betűkben tudtára adták a világnak, teljes egyformasággal írták meg ezt mind a négyen. Sz. Máté, Krisztus apostola, az ő evangéliumában, melyet elsősorban a palesztiniai zsidók számára írt volt meg, így szól : »Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltván, kiadá lelkét.«1

Sz. Márkus, aki sz. Péter mellett vala, mint ezt követő tanítvány, s aki is éppen sz. Péter apostol oldala mellett az evangéliumi könyv megírásánál, mint ugyanennek tollvezetője működött ; ez a Márkus az Úr szenvedése történetének leírásában ezt mondja : »Jézus pedig nagy szózatot adván, kiadta lelkét.«1 2 3 Sz. Lukács evangélista meg így ír : »És ezt mondván, kiadta lelkét.« 3 Sz. János, a negyedik evangéliumi könyv megírója, ez az Űr által felettébb szeretett tanítvány, ki a kereszt alatt állott, szemeivel látván, füleivel hallván

1 Máté 27, 50.-׳ Luk. 23, 46.

3 Márk. 15, 37.