Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

20

NYŐGÉR ANTAL.

Az Űr Jézus ezt a többszörösen előre kijelentett, saját hatalmából, erejéből történő föltámadását tartotta fönn magának különös céltudatosan arra, hogy ezzel legfénye- sebben bizonyítson amellett, hogy önmagában bírja a csoda- szerző erőt, hogy kétségtelen bizonyítékot állítson ezzel az általa megmondott csodaeseménnyel az ő isteni mivolta mellett.

Krisztus istenségének legfőbb, legelvitázhatatlanabb bizonysága az, hogy föltámadott és pedig föltámadott az ő saját maga erejéből.

Mit tesz ez : föltámadni ? Az elmúlt testi életet újra kéz- deni. A testi élet megszűnése a halál. A halál az, mikor a testet éltető és formáló lélek elszakad az anyagi testtől. Az életerőt az élettelen anyagba beleönteni messze, végtelen távolban felülmúlja a korlátozott, e véges képességet, hiszen csak egy kiszáradt fűszálat sem tud semmiféle emberi tudó- mány újra megindulóvá, eleven zölddé tenni.

Az utolsó, a legkisebb elhullott bogarat életműködésbe hozni annál kevésbbé tudja, hogy ne is szóljunk az elhalt emberi test megelevenítéséről.

Mindezeket megtenni, ezt magának tartotta fenn az élet ura, aki az élet forrása, maga az élet, aki az Isten. Embe- rek közt, akik voltak, hogy életet adtak vissza az elhalt test- nek, azok ezt mind egyedül a Mindenható erejével, ereje által eszközölték. Eszközölték míg éltek, de elhunytok után ők is mozdulatlan hullák maradtak.

Egyetlen egy eset van az összes e világi megtörténtek közt, amidőn egy akkor, amikor már holt volt, mikor az éltető s formáló principium, a lélek, kiszállt a testéből, újra élővé lön és pedig kizártan minden más isteni küldetésből cselekvő

melyben a megholtak meghallják az Isten Fiának szavát és akik hallják, élnek. Mert miképpen az Atyának élete vagyon őmagában, azonképpen adta a Fiúnak is, hogy élete legyen őmagában.« Ján. 5, 25. 26. »Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy ismét felvegyem azt. Senki sem veszi azt el tőlem, hanem én teszem le azt önnön magamtól. Vagyon hatalmam annak letételére, és vagyon hatalmam annak ismét felvételére.« Ján. 10, 17, 18.