Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Pataky Arnold: A Heródes-dynastia története
10 DK. PATAKY AKNOLD. Palesztina békéje azonban sehogy sem tért vissza. Űj válság elé került minden, midőn a philippi-i csatában (42.) Brutus és Cassius ügye Antonius-szal és Octavianus-szal szemben elveszett. Ázsia Antonius birtokába jutott s Phasael Heródessel együtt a szokottnál sokkal súlyosabb helyzetbe került Antonius-szal szemben. Mindketten buzgó támogatói voltak Cassiusnak : mi jót remélhettek volna eddigi ellen- ségüktcl, Antoniustól, aki ellen teljes erővel küzdöttek ? Hozzájárult, hogy midőn a philippi-i ütközet után Antonius Bithyniába vonult, a zsidók főembereinek küldöttsége be- vádolta Heródest és Phasaelt, hogy Hyrcanusnak már csak a tiszteletbeli címet hagyták meg, a valódi urak ők maguk. A vád nem is volt túlzott, de Heródes értett hozzá, hogy a pazarló, könnyelmű életű Antoniust a maga számára meg- nyerje ; »magna pecunia« 1 elérte, hogy Antonius meg sem hallgatta a vádlókat. Hyrcanus követségének kérelmére bele- egyezett a Cassiustól rabszolgáknak eladott zsidók szabadon- bocsátásába s a tyrusiakkal visszaadatta az elfoglalt része- két. A Bithyniában elutasított zsidók megújították vádjai- kát Antiochiában. (41.) ; Antonius most meghallgatta száz tagból álló küldöttségüket, de eredményt éppen nem értek el : mivel Hyrcanus a két testvérről elismerőleg szólt, Anto- nius Heródest és Phasaelt Zsidóország tetrarcháivá tette,1 2 a száz kérelmező közül pedig tizenötöt börtönbe záratott. Újra ezer küldött jött Tyrusba,3 kiket Antonius egyenesen szétveretett fegyvereseivel; az előbb elfogott tizenöt embert pedig kivégezi ette. Flavius abban találja az Antonius és Heródes közt létre- jött nagy barátság okát, hogy Antonius Antipaternek leg- szívesebben látott vendége volt, midőn évekkel előbb Gabi- nius-szal Palesztinába jött. A Heródes-párt helyzete így biztosnak látszott, de a harcoknak még mindig nem volt végük. 40-ben, midőn 1 Ant. XIV. 12, 2. — B. J. I. 12, 4. 2 Ant. XIV. 13, 1. — B. J. I. 12, 5. s Ant. XIV. 23.
