Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Pataky Arnold: A Heródes-dynastia története
A HERÓDES-DYNASTIA TÖRTÉNETE. 11 Antoniust részint az egyptomi Kleopátra, részint az itáliai események távoltartották Kelettől, a parthusok vadul el- özönlötték egész Kisázsiát, s midőn Pacorus (Orodes király fia) és Barzaphranes (perzsa satrapa) már birtokukba ejtet- ték Szíria északi részét, Lysanias, Ptolemaeus Minnaeus fia, nagy ajándékokkal rábírta Barzaphranest, hogy Antigonust ültessék a zsidó királyi trónra. Számos zsidó csatlakozott Antigonushoz, diadalt is arattak, de a királyi palotánál (Jeruzsálemben) Phasael és Hyrcanus legyőzték őket. Eközben megérkezett a parthusok serege, Pacorus királyi pohárnok vezetése alatt ; látszólag oly célból, hogy békét teremtsen, valójában pedig azért, hogy Antigonus ügyét diadalra jut- tassa. Pacorus rábírta Phasaelt, hogy Barzaphraneshez mint békekövetek menjenek el Hyrcanus és Phasael is. Hiába intette testvérét Heródes, hogy ölesse meg az élete után leselkedőt: Phasael és Hyrcanus kelepcébe mentek. Alig érkeztek a parthusok táborába, azonnal láncra verték mind- kettőt. Mivel Heródes ellen is orvtámadás készült, éjnek idején legközelebbi családtagjaival Idumaeába menekült. Anyját, testvéreit és jegyesét (Mariamme-t) előre küldte Massadába, ő maga pedig a parthusokat igyekezett feltar- tóztatni. E menekülése közben többet szenvedett a zsidók- tói, mint a parthusoktól; a későbbi Herodeion helyén csatája is volt velük. 800 katonáját a nők védelmére Massa- dában hagyta Josephus testvére vezérlete alatt׳, *seregének többi részével pedig Petra arab városba vonult. A parthusok eközben Jeruzsálemet dúlták-rabolták, Antigonust kikiál- tották királynak, Phasaelt és Hyrcanust pedig vasra verve, átadták halálos ellenségüknek. Mint Josephus Flavius leírja, Antigonus leharapta Hyrcanusnak fülét, hogy a főpapságra alkalmatlanná tegye, Phasael pedig kőfalon zúzta szét fejét. Flavius szerint igen nyugodt lélekkel vált meg az élettől, mert megtudta, hogy Heródes szerencsésen megmenekült s biztosra vehette, hogy halála nem marad megtorolat- lanul.1 I Ant. XIV. 24. 25.
