Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET. 97 nézve a perpetuum mobilevei egyenlő értékű lenne. Mihelyt tehát az exakt tudomány úgy találná, hogy az említett folya- matok valamelyike megfordítható, nyomról nyomra haladva, megvalósíthatná ezen ú. n. másodrendű *perpetuum mobile-t. Ilyen kilátásai azonban nincsenek ; következéskép lehetetlen a másodrendű perpetuum mobile. Am e tétel nem egyéb mint Thomson posztulátuma, mely tartalmilag nem különbö- fik Clausius posztulátumától.1 S ebből az entropiatétel meny- nyiségtani úton lehozható (u. o. 105. kk.). Tehát a második tétel exakt módszerrel igazolva van. De kiállotta már a kritika tüzét is. Alig mondotta ki Clausius, minden oldalról előjöttek a megszokott köreikben meg- zavart tudósok, s Reech, Hirn, Tolver Preston, Rankine, Bartoli, Wand, Eddy, Holtzmann, ki mennyiségtani nehéz- ségeket, ki elméleti folyamatokat eszelt ki ellene.1 2 Maga Clausius e nehézségeket jobbára eloszlatta, és ha még ma sem szűntek meg a tudományos viták, azok nem a tétel bizo- nyosságára, hanem különösen az entrópiának voltaképpeni értelmére és mivoltára vonatkoznak, s abban lelik magya- rázatukat, hogy a legmélyebb és legegyetemesebb természet- tudományos törvényről van szó, mely éppen ezért exakt módon fölötte nehezen volt fogalmazható. Nem mellőzhető hallgatással az a tény, hogy a második alaptétel a legtermékenyebb konstruáló elvnek bizonyult. Következtetések folynak belőle, melyek bevilágítanak a mechanikai, kémiai s thermikus jelenségeknek számos, addig homályos kérdésébe ; az elektromágneses jelenségekre eddig kevéssé alkalmazták; annak azonban csak az az oka, hogy a legtöbb eddig tárgyalt jelenség túlnyomóan az első ener- getikai alaptétel keretei közt mozog.3 Kirchhoff, Helmholtz, Gibbs a kémiát a második alaptétel segítségével úgyszólván átformálták ; a fizikai kémia rajta épül, s minden kijelen- tése a kísérlet alapján, minden tapasztalat igazolta leveze1 V. ö. Chwolson, Lehrb. d. Phys. III. 498. 2 Helm, Die Energetik 108. kk. 8 U. ο. 206. Hittudományi Folyóirat. 1908״ 7