Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Hellebronth Miklós: Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez

NÉHÁNY SZÓ AZ ÉGFÖLÖTTI VIZEK KÉRDÉSÉHEZ.

»Hittudományi Folyóirat« utóbbi évfolyamaiban Hölszky és dr. Balits érdekes eszmecserét folytattak azon kérdés körül : megegyeztethető-e a sugalmazás dogmájával a Szentírás egyes helyeinek mondái felfogása, illetve értelmezése vagy sem ?

Nem szándékom e vitát a maga egész terjedelmében felújítani, tegyék ezt nálam avatottabbak ; maga a felvetett kérdés mindenesetre megérdemli, hogy lehetőleg kimeríttessék és tisztáztassék. Ez alkalommal csupán a megvitatott szent- írási helye kegyikére akarok kitérni : értem a Gen. 1, 6, 7. v. — mely a vizek kettéosztásáról s égfölötti és égalatti vizekről szól.

Hölszky szerint itt a szentiró a régi kelet kozmológikus felfogásának hódolt, melynél fogva az égboltozat szilárdnak képzelt erőssége fölött is természetes vizek vannak, s az égboltozaton elzárt nyílások, zsilipek — ’arubbőth — védik a földet ama vizek lezuhanása, a vízözön ellen. Dr. Balits ellenben a szóban levő helynek ily értelmezését meg nem engedi, s azon »égfölötti vizek« kifejezés szerinte a felhőkről értendő.

Én e pontban teljesen a Hölszky úr nézetét osztom, sőt tovább megyek nála. Ö ugyanis azt írja (H. F. 1905. évf. 8. 1.) : »Könnyű volna égen a levegőeget (coelum aéreum), égfölötti vizeken pedig a felhőket érteni, mint számos magya- rázó szeretné, ha az asszír irodalom nem ismertette volna meg velünk a régi kelet idevágó kozmológikus felfogását«. Én pedig azt hiszem, hogy a Genesis szóban levő helyének