Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Hellebronth Miklós: Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez

HÉHÁNY SZÓ AZ ÉGFÖLÖTTI TIZEK KÉKDÉSÉHEZ.

295

és a többi vonatkozó szentírási helyeknek ily értelmezése elé nem könnyen elhárítható akadály gördül : azon helyeknek világos értelme, egyszerű, mesterkéletlen magyarázata.

A Gen. 1, 6, 7. szószerinti fordítása ez : »És mondá Isten : legyen erősség a vizek között, és válaszsza el a vizeket a vizektől. És erősséget alkota Isten, és elválasztá a vizeket, melyek az erősség alatt valának, a vizektől, melyek az erősség fölött valának. És úgy lön. És nevezé Isten az erős- séget égnek«.

Hogy ezen »erősség« alatt nem az úgynevezett »coelum aereum«, a levegőég értendő, hanem az akkori népies föl- fogás szerint — melyhez az inspirált szentíró is alkalmaz- kodott — a szilárd égboltozat : kitűnik azon helyekből, melyek ezen erősség természetét jobban megvilágítják. Ilyenek :

Gen. 1, 20 : »és szárnyasok szálldogáljanak az ég erőssége alatt«; a héberben : ד•-־לע עיק־ םימשה E helyet így magyarázza Gesenius (HW. 11. G. 688.) : »vor dem Himmelsgewölbe, eig. an der (der Erde zugekehrten) Vorder- seite desselben«. Ezen értelmezés, ha helyes, nem engedi, hogy az erősséget a levegőéggel azonosítsuk.

Jób, 37, 18 : »kiterjesztheted-e, mint ő, az égboltozatot, mely szilárd, mint az ércből öntött tükör«. Ez sem puszta költői dísz, hanem hű visszatükrözője a szentíró korabeli fölfogásnak.

Továbbá, hogy ezen szilárd égboltozat fölött csak- ugyan vizek vannak, már t. i. a régieknek a Szentírásban is föltalálható naiv hite szerint— bizonyítja a Zsolt. 148, 4 : »dicsérjétek őt egeknek egei és vizek, melyek az ég fölött vannak«. E zsoltár fölhívja Isten dicséretére 1. az eget (1—6. v.) : az angyalokat, égitesteket s az égfölötti vizeket ;

2. a földet (7—12. v.) : a tengert és lakóit, a légköri jelensége- két stb. Ez utóbbiakat ekkép sorolja föl :

Dicsérjétek az Urat a földön :

Villám és jégeső, hó és felhő,

Forgószél, mely az ő szavát cselekszi.

20*