Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
90 DK. HANUY FERENC. Zahn1 azon vélekedését, hogy Jakabot, Jeruzsálem püspökét, Clemens Alexandrinus is »dSeXcpog tov v.voLov« néven nevezi meg Eusebiusnál fennmaradt töredékében, Harnack sem fogadja el. Harnack2 ugyanis az Eusebius (Hist. Eccl. H. 1, 4.) által Clemens Alex. »Hypotyposeon« (elveszett mű) 7. könyvéből idézett szövegrészletbe nem veszi fel azon következő mondatot, amelyben Jakab »á.Sekcpos rov ziW01;«-nak mondatik, hanem ezen részletet már Eusebius Hist. Eccl. szövegének tekinti, amelyben Eusebius hozzá- adja a Clemens AI. által mondottakhoz azt, hogy róla sz. Pál is megemlékezik Gal. 1, 19. alatti szavaiban. Zahn sz. Pál szavainak («repor de tojv ánoOTÓhov ovx elÖov, el u>! ,Idxwßov rov dSekcpov tov xvqlov«) idézését még Clemens Alex.-nak müvéből átvett részletnek akarja tekinteni és ebben Clemens tanúságát látni az »aJe/lqros« szónak a II. század végén is, minden magyarázat nélkül és igy szerinte csak »édes testvért« jelentő használata mellett. VI. A nyugati egyházban a II. században egyedül Tertullianus az, aki említést tesz a »fratres Domini«-ról és pedig három helyen. Először a »Liber de carne Christi« 7. fejezetében,® ahol Máté 12, 48 (»Quae mihi mater et qui mihi fratres«) magyarázatát adja Harcion és tanítványa Apelles ellen, akik ezen helyben bizonyítékot láttak azon tévhitükre nézve, hogy Krisztus mint felnőtt ember, »látszólagos« test- ben egyszerre jelent meg e földön és így nem született volna, nem is lehetnének anyja és »testvérei«. Tertullianus velők szemben azt állítja, hogy Jézusnak kérdése (»Q.uae mihi etc.<<) nem azt jelenti, hogy Jézusnak nem voltak anyja (?) és »testvérei«, hanem csak azt, hogy »testvérei« és (Tért. szerint) anyja az ő messiási küldetésében nem hittek és nem szívesen nézték szüntelen prédikálását sem; Jézusnak kér- dése és a rokonságnak látszólagos megtagadása (»Ecce mater 1 * 3 1 Zahn, Forschungen. VI. k. 271. 1. 3 Harnack, Geschichte der altchristl. Litt. I. k. (Leipz. 1903.) 304—5. 1. 3 Migne, Patr. Curs., S. Lat. II. k. 811—4. has.
