Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
H■■ —---------A l'AUTHEXOGENESIS ELSŐ NYOMAI. 81 Csakis az iránt volt már eltérés a II. században is a keresztények között, vájjon a »aűíAqpoi. 7/;00í« alatt kik értendők. Origenes maga az idézett, töredékben a kérész- tények többségének véleményeké]! (»traga 7101101$«) jelöli meg az » « * t t « 017« m « « - n a k kedvező azon negatív értelme- zési módot, bogy •az »dSslcpoi ’Igoov« semmi esetre sem lehettek Máriának szülöttei, mert Mária mindvégig szűz maradt (»gsygi relevrfjg rruoObor (hagerváo//§«), de viszont ugyanezen töredéknek további szövegében,1 valamint a »Commentarius in Matth, tom. X. 0. 17.-ban« (»7'iM dg to z. Mar&alov »?S1;yí/rtzt51׳« ró,mos r'«) 2 egy, »némelyek által mondogatott« (»qiaaí nveg) pozitív értelmezési módot is említ Origenes, t. i., hogy ezen »némelyek« (»rivsg«), követve az » Evayyéhov y.ard Ilirgov«, vagy pedig a »>! ßißlog ,lay.wßov« (a kritika1 2 3 ezt a »Protevangelium Jacobi«-val azonosítja) hagyományát (»tragádooig«), az »adelcpoí ,Igoov« alatt József- nek elhunyt első feleségétől származó gyermekeket értenek. Ez az u. n. »Epiphanius«-féle felfogás, amelytől a dogma- történetben megkülönböztetik az u. n. Hieronymus-féle (adelcpoí = Jézus unokatestvérei) és az u. n. Helvidius-féle (adelcpoí = Jézus édes testvérei) felfogást. Origenes hang- súlyozván az »uutraglheú<«-t, maga sem foglal állást, azt legalább nem mondja el, ami valószínűvé teszi azon véleményt, hogy az »dsitragílsvia«-1 kizáró, u. n. Helvidius-féle állás- ponton kívül a többi lehetséges megoldási módok szabad- ságukra hagyattak a híveknek; aminek egyébként ma sem áll dogmatikus akadály az útjában a kath. egyház részéről, amelynek kebelében csak a történelem biztos adataival meg nem cáfolt, ájtatos vélemény az, mely sz. József szüzeségét állítja. Origenes előtt az ő mestere: Clemens Alex. is már említi azon felfogást, amely az »adelcpoí 7?/<70í׳«-t Jézus mostoha- testvéreivel, azonosítja, és pedig: Adumbrationes latinae 1 Migne i. m. XIII. k. 875. has. 18. j. 7. és k. sorok. 2 Migne i. m. XIII. k. 878—7. has. 3 Bardenhewer i. m. I. k. 405. 1. Hittudományi Folyóirat. 1907. 6
