Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
80 DR. HANUY FERENC. görög egyház is, sőt a műszóvá fejlődött elnevezés »Magia i! del zzaotvog« az V. században a görög egyházban lép fel első ízben. A protestáns theológia azonban a XIX. század második felétől kezdve az »auitaQ&evia«. álláspontját feladta; Nösgen a szimbólumhoz hű régi álláspont és az »áeinag&evías-t ugyan feladó, de a parthenogenesist még védelmező álláspont között ingadozott1 még 1891-ben, egész határozottsággal az »aeiTtag&evia« mellett áll most is K. Endemann és hazánk- ban Eröss L.2 Az ‘uHxaoß-fvia« feladásának konkrét kiinduló pontja az újszövetségi kánoni könyvekben (Máté 12, 46—7; 13., 55—6; Márk 3, 31—2; 6, 3; Luk. 8, 19—20; Ján. 2, 12; 7, 3—10; Apóst. Csel. 1, 14; 1. Kor. 9, 5; Gal. 1, 19) és az ó-keresztény egyéb iratokban, sőt Jakab jeruzsálemi püspökre nézve Josephus Flavius nál3 is említett »ddelyoi (aÜeXcpai) tov /.vqíov« elnevezés körül keletkezett exegetikus és egyházirodalomtörténeti ősrégi vita volt, amely, első sorban a katholikus egyházra nézve, dogmatörténeti elsőrangú jelentőséggel is birt. Ezen vitának aktái a keresztény egyház II. századáig nyúlnak vissza. Az »deiTrag&evia« tana akkor is uralkodó tanítás volt az egyházban, amint arról Origenes az ő, a »Catena Corderiana«-ban ránk maradt, »Comment, in Joannem« (ad c. II. v. 12.) töredékében tanúskodik. 4 1 0. F. Nösgen, Geschichte der ntl. Offenbarung. (München, 1891.) 93., 115. 1. 2 K. Endemann, Zur Frage der Brüder des Herrn: Neue kirchl. Zeitschrift, XI. évf. (1900.) 11. füz., 833—865. 1.; Eröss L., Apologétika (1905) 300. 1. 3 Jos. Flavius, Antiquitates, XX. 9., 1. : »rdi׳ aSehföv ,Irjoov zoü i.eyo,uhou Xoiazov.c — Hergenröther■Kirsch (Handbuch d. alig. Kg. IV. kiad. I. köt. 1902. 76. 1.) és Knöpfler (Lehrbuch der Kg. IV. kiad. 1906. 33.) hitelesnek tartják Josephus ezen szövegét. 4 »Zzjzelzai ■nuQtt nolloig 71 eyl roll׳ ilSelzfbiy ,IrjOOv nőig ft/f zoúzoug, zrjg Maying fiejygl ze). evzr!g izagOeyov dia ueiváatig■ (íÍElqoy; íifV ovx ei/e (fúaei, ovze z-ijg nayttévou zexoloijg szeooy, ovSl auzog ex zoü 701«?;q: zuy/av(x>v.* — Migne, Patrol. Curs., Ser. Gr. tom. XIII. 875. has. 13. j.
