Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kiss János: A társadalomtudomány előadása hittani intézeteinkben

VEGYESEK.

751

és állításaira, sőt a jóakaratú, keresztény szocialisták eszme- körétől is el volna maradva.

Kiki úgy foglaljon el bármely jelentős és feladatokkal járó állást, hogy annak kötelességeit már akkor teljesíteni tudja, ne pedig csak akkor tanulja. Igaz, hogy folyton, a hivatás teljesítése közben is lehet, sőt kell is tanulni, de ez továbbtanulás, tapasztalatok szerzése s a szerzett ismeretek bővítése és mélyítése legyen, ne pedig az elemek megszerzése, melyekre már az első lépésnél is szükség van.

Azt is figyelembe kell venni, hogy valamely tudományt vagy mesterséget — a papnak szükséges társadalomtudomány mind a kettő jellegével bír — rendszeres, iskolás vezetés nélkül csak kevesen tanulnak meg, akik ily vezetésben nem részesültek, többnyire mindenkorra hézagos ismeretek birto- kában maradnak. Egyesek ugyan mellőzhetik az iskolai rendszeres tanulást és vezetést, de az intézményeket nem a kivételes egyének, hanem az átlag szempontjából kell be- rendezni.

Igaz, hogy a hirtelen megváltozott viszonyok papjain- kát általában úgy találták, hogy iskolás előkésziiltség nélkül kellett szembe nézniök a társadalmi kérdésnek s egyesek mégis elsajátították a szükséges elméleti és gyakorlati ismere- teket s hivatásuknak ezen a téren is megfeleltek.

Ámde ezek, fájdalom, kevesen vannak s ha már a hit- tani intézetekben elő lettek volna készítve, akkor előbb s talán még tökéletesebben megfeleltek volna. A többség pedig nem volt képes és ma sem képes a szükséges ismereteket elsajátítani. Gondoljuk csak el azt az esetet, hogy egy egész papi nemzedéknek előkészületi évei alatt nem adnák elő a dogmatikát s azzal biztatnák őket, hogy majd megtanul- hatják azt később. Mi volna a következmény ? Mindegyikük fogyatékos készültséggel lépne be a papi életbe, a legkivá- lóbbak megtanulnák, de nem elég jókor, a közepesek is meg- tanulnák, de hézagosán, a gyengébbek és hanyagabbak pedig soha. Sokkal inkább áll ez a társadalomtudományról, amely még sem látszik a papra nézve annyira szükségesnek mint a dogmatika.