Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
X. Piusz pápa körlevele egyes divatos vallási tévedésekről
738 VEGYESEK. mivel az egyház célja kizárólag a lelkekre vonatkozik, életé- ben minden pompát mellőzni kell. g) A hit és az egyház fejlődése. Mivel a vallás élő valami, minden mozzanatában folyton változnia kell. Ami idegen elem valamikor beléje jutott, azt el kell távolítani, másrészt az ember értelmi és erkölcsi fejlődésével a vallást is ki kell fejleszteni. A hitcikkelyek, az istenitisztelet s az egyház egyaránt alanyai a fejlődésnek. E fejlődés folyamatában az egyház mint tekintély maradi (conservatrix), ilyennek is kell lennie, mert hiszen tana és alkotmánya a hajdani hívek tudatának eredménye. Ellenben a hívek, mert ők élik a hitet és a vallást, a fejlődés tényezői, és pedig annál inkább, minél tökéletesebben élik a vallásos életet. Ök jutnak töké- letesebb vallási tudatra, őbennük támadnak az új igények s ők látják a vallási jelképek és intézmények változásának szükségességét. Az egyház és a hívők szerepének e külön- bözőségéből szükségképen összetűzés és harc származik, ami azután áldozatokat is kíván. Mindez homlokegyenest ellen- kezik az egyház tanításával, IX. Piusz pápa határozatával 1 s a vatikáni zsinat döntéseivel.1 2 IV. Az újítók és a történeti tudomány: a) A történelem bölcseleti elvei. Az újítókat mint történet- tárgyalókat ugyanazok az elvek vezérlik, melyeket róluk mint bölcselőkről fennebb ismertetett a körlevél : az agno- sticismus, a transfiguratio és a defiguratio. Az agnosticismus erejénél fogva a történet csak a tüneményeket, az emberit és a természetit tárgyalhatja, az isteni kizárólag a hit tárgya. Azért׳ különbséget kell tennünk a történelem és a hit Krisz- tusa, a történelem és a hit egyháza, a történelem és a hit szentségei stb. közt. Továbbá magában a történelmi tüne- ményben meg kell az adatokat tisztítani mindattól, amit a hívők azokhoz adtak. Ilykép a történelembe belekény- szerítik a saját felfogásukat s el akarják belőle távolítani mindazt, ami nekik nem tetszik. 1 »Qui pluribus« körlevél, 1846. nov. 9. — Syllabus, 5. tétel. 2 »Dei Filius« határozat, IV. fejezet.
