Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete - Dr. Pataky Arnold: Józsue könyvének történeti jellege
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 717 és kutassunk ! Erre hívjuk fel az emberi elmét tehetségének erőinél és fáradhatatlan kutatásvágyánál fogva. Ami tudó- mányos igazság, azt bízvást és félelem nélkül elfogadhatjuk, eleve is azon szent meggyőződésben és tántoríthatatlan hitben élvén, hogy Istennek e két nagy lelki ajándéka, t. i. a tudás és a lét egymásnak ellen nem mondhatnak. Mi elvből, hitünknél fogva elfogulatlanul vizsgáljuk a tudomány, tehát az evolúció kérdéseit is. Az evolúció igaz- ságait, tudományos, tehát bebizonyított tételeit most is és a jövőben is bízvást és előre elfogadhatjuk, tehát a transfor- mizmus, az evolúció igazságait is és mindazt, ami benne tudományos igazság. Míg az evolúció vakbuzgó hirdetői azt állítják, hogy az evolúciónak mint világmagyarázó elv- nek, törvénynek mediatizált és substanciált teremtő elvnek, az evolucionisták által hirdetett — természettudományos műnyelv alakjában kifejtett — minden egyes tétele bebizo- nyitott tudományos igazság, bebizonyítandó, bebizonyítható, sőt kétségbevonhatatlan tény.1 Természettudományt kérünk, természettudomány módszert. Fölszólítjuk erre, kérjük a természettudományt, de nem ábrándos metafizikát, természet- tudományos műnyelvet, frazeológiát természettudomány és természettudományos módszer nélkül. Helyesen jegyzi meg Ostwald, hogy egyes tudományok területén is még sokat metafizikáznak. Itt annál rosszabb, mert legtöbbször való- ságos fizikának nézik. Az emberi értelem hajlandósága általános a meg- egyezések, hasonlóságok kutatásában, az egyszerűsítés- és 1 »A Darwin-fóle tanok -— írja Pulszky —, ha mint korlátlan érvényű dogmák szerepelnek, mintegy az igazság birodalmának kulcsai, mellyel kezében bárki előkészület nélkül bárminő feladat megoldásához foghat, épp oly vakhit eszközeivé aljasodnak, mint akármelyik metafizikai spekuláció — és pedig annál veszélyesebbekké, mennél inkább bízik a népszerű közvélemény a tudományos kérdé- sekhez a követni igyekvő dilettáns, hogy gondolatmenete értékét egyes; tanainak föltétien belbecse, nem pedig összetartozásuktól s alkalmazásuktól függő viszonylagos igazságok szabja meg. V. ö. Eszterházy S. : A természetes és mesterséges kiválasztás. Kassa, 1907.
