Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

625

Az első rész első pontjában (15.) felemlíti az ismeret- tani érvet, mellyel az idealisták a megismerés bennmaradó (immanens) természetéből azt a következtetést vonják le, hogy annak nem lehet tárgyi vagyis átható (transcendens) értéke. Willems válaszában két áthatóságot (transcendenciát) különböztet meg, a dologit (fizikait) és a gondolkodástanit (intencionálist). A megismerésről tagadja az előbbit, állítja az utóbbit.

Az én véleményem szerint a megismerés nincs híjján minden dologi (fizikai) áthatóságnak.

Igaz ugyan, hogy a megismerés folyamatán létrejött minőségek benne vannak a megismerő alanyban s így létük dologilag bennmaradó. És azt is megeifgedem, hogy e minő- ségek csak gondolkodástanilag egyeznek a megismerés tár- gyávái, amellyel nem azonosak, hanem amelyhez egész lényük szerint hasonlók csupán. De elég-e e két elem a meg- ismeréshez ? Elég-e a tisztán hasonlósági áthatóság mellett a teljes dologi bennmaradóság ahhoz, hogy az alanyban meg- ismerés jöjjön létre ?

Nem hiszem. Hiszen akkor minden kép, minden szobor egy-egy megismerő alany volna s a kép vászna az által, hogy a festő belé rajzolja egy táj sajátságainak hasonmását, a márvány, mert a szobrász belé vési egy arcnak jellegzetes vonásait, megismerné a tájat, megismerné az arcot, melyet ábrázol.

Hisz’ a vászonba, illetőleg a márványba bevezetett új tulajdonságok egész lényegük szerint benne vannak alanyukban vagyis dologilag bennhatóak és mindamellett, egész lényükben hasonlítván az ábrázolt tárgyhoz, hasonló- sági (intencionális) áthatóságuk sem hiányzik.

Pedig ugy-e senkisem mandja a képről vagy a szobor- ról, hogy megismeri a tárgyat, melyet ábrázol ? Nos, akkor az ismeret által az ismerőben létrejött tárgyi sajátságoknak a hasonlósági áthatóságon kívül más áthatósággal is kell bírniuk ; némi dologi áthatóságának is kell lennie a meg- ismerés folyamata alatt szerzett, s a megismerő alanyban létező minőségeknek.