Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kis-Erős Ferenc: A szépség mint esztétikai fogalom
A SZÉPSÉG MINT ESZTÉTIKAI FOGALOM. 555 így tesznek a tudósok a szépség mibenlétének megálla- pításában is. Ugyanis szerintük a szépségben a materiale a szép dolgok belső jósága. A szépség materiáléja csak jóság lehet, mert a szép elöl- gok szemlélete szeretetet kelt hennünk e dolgok iránt. Már pedig a szeretetnek tárgya (mintegy anyaga) csak valami jóság lehet. Tehát a szépségnél is a materiale csak jóság lehet. A szépség formálóját pedig a belső jóság azon képessége, sajátossága alkotja, melynél fogva ama belső jóság abban, aki ama belső jóságot megismeri, akkor, amikor megismeri, Jcalleologikus élvezetet támaszt. Tehát a szépség meghatározásában az élvezetnek csakugyan lényeges szerepe van. Ezzel egyszersmind tételünket be is bizonyítottuk. Végezetül még megjegyezzük, hogy ha a scholastikus tudósok általában lényegesnek is tekintik a kalleologikus élvezetet a szépség fogalmának meghatározásában, vagyis a szépség formáléját általában a belső jóság amaz alkalmas voltában látják, melynél fogva a felismerőben kalleologikus élvezetet kelteni képes, mindazonáltal van közöttük néhány tudós, mint Franzelin, Valensise, Sanseverino, akik a kalle- ologikus élvezetet csak a szépet jelző, merőben külső, okozat- nak tekintik,1 és a szépség formálóját egészen másban kere- sik. így Franzelin szerint a formale : »az egység a többség- ben«.2 Valensise szerint : »az alaknak arányos részek fölötti tündöklésében áll«.3 Sanseverino pedig megkülönbözteti a nientia perfectionis cum aliis.« Domin. Palmieri, Instit. Philosoph. Vol. I. Ontológia, pag. 333. Thes. 11. de bonitate. Romae, 1874. 1 Steécz i. h. 230—231. lap. 2 Franzelin, De Deo Uno. Thes. 30. pag. 343. Romae, 1883. »Intestina ratio et essentia pulchritudinis. . . generatim constitui videtur in multiplicitatis imitate.« 3 Domenico Valensise, Dell’ Estetica, 40—41. lap. Parte III a. Del Bello. Reggio-Emilia 1885. »Possiamo con ragione conchiudere, ehe il Bello, secondo la dottrina dell’ Angelico Maestro, consiste nello splendore della forma sulle parti proporzionate, o in altri termini, nelT attuazione di una forma, che mente risulta da parti propor- zionate, rivela altresi la perfezione della cosa di cui é forma.« 37*
