Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

A LÉNYTANI ÉRV.

47

Isten nem volna a legtökéletesebb lény, amelynek lehető- ségét és létét föntebb kimutattuk. Tehát az eszményi repülő ember stb. is itt birják lehetőségi alapjukat.

Aggodalmaskodó lelkek talán még mindig ellenvethe- tik. hátha mégis létezik olyan lény, amelynek tényleges létét szintén eszméjéből lehet bebizonyítani ?

iNem nehéz a felelet: 1. Ha léteznék is még ilyen lény, ez nem cáfolná meg Isten léte mellett fölhozott érvünket. 2. Ilyen lény Istenen kívül nem létezik, mert a kívülünk létező Isteneszmét azért kell tényleg létezőnek tartanunk, mert legtökéletesebb és szükségszerű, míg a többi tárgyak- ról ez épen nem mondható.

S midőn föntebbi érvünkben azon tényből, hogy ben- nünk valóságos lét van, jóllehet csak képmások vagyunk, következtettük, miszerint annál inkább kell az önmagától való lényben életnek lennie, épen nem állítottuk, amint nem is állíthattuk, miszerint pl. az én Istentől külön- böző példaképemben is van élet. Ez nem lehetséges, mert, mint előbb láttuk, Isten legtökéletesebb lény létére magá- ban foglalja azon eszméket, és olyanok Istenen kívül nem léteznek. Ebben' nincs semmi ,ellenmondás, vagy circulus vitiosus, mint azt a bölcselkedni tudók önként megengedik.

Az előzmények után talán azt kérdezi valaki, vájjon fölhozott érvünk lényegileg sz. Anzelm érvével egyezik-e meg, vagy az úgynevezett ideologikus érvvel ? Feleletünk nem lehet más, mint hogy sz. Anzelinétől különbözik, mert az a szimultaneo bizonyítja Isten létét, érvünk pedig a poste- riori. Fölhozott érvünk az értelem szenvedőleges természetén alapszik, amely tapasztalati igazság. Különbözik továbbá annyiban is, hogy sz. Anzelm bizonyos ellenmondásból akarja bizonyítani Isten létét, mely származik, ha egy- részről a legtökéletesebbet gondolja, amely másrészről még- sem létezik ; mi más igazságokból hoztuk le.

Az úgynevezett ideologikus érvtől lényegileg nem különbözik, csak új a formája.

Budapest.

Kaszás Márton Hajmund.