Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Székely István: A Sibyllakönyvek

antikrisztus, mellékalakjai Illés és Hénok, Gog és Magog, a visszatérő tíz törzs stb.

Az antikrisztus eszméje a zsidóknál eredt, mint a messiás ellen harcoló gonoszság megtestesítése. Legrégibb nyomai Kr. e. a II. században vannak Antiochus Epiphanes korában,1 aki a zsidók politikai leigázásának, sőt vallásuk kiirtásának kísérletével először adott alkalmat arra, hogy antimessiás- nak, antikrisztusnak képzeljék, s benne e fogalmat történél- mileg megvalósítsák.1 2 Már a Krisztus előtt vagy kevéssel utána eredt apokrifokban (Sibyll. III. 63., Tizenkét pátr. végrend., Izaiás vértanusága) szerepel Belial (vagy Beliar)3• részint mint maga az ördög, részint mint annak megtestesü- lése vagy eszköze. Ugyanezen alak sz. Pálnál a bűn emberé- nek, a gonoszság fiának, törvénytelennek neveztetik, aki Isten gyanánt a templomban fog ülni és ördögi segítséggel hamis csodákat tenni, akinek eljövetelét egyelőre valami (ró zaré/or vagy ó ■/.axk/wv) akadályozza, akit azonban az eljövendő Jézus meg fog ölni szájának lehelletével.4 Ezt kell érteni a sz. János-féle kánoni apokalypsisnak Isten gyanánt szereplő, szenteket üldöző és csodatevő tengeri vadállata vagy inkább annak sebesült feje alatt is.5 Már Krisztus előtt talán

1 Dán. 7, 8. skk. 8, 9. skk. és 11, 36. skk.

2 Némelyek szerint az antikrisztus-rege tulajdonképen babyloni hitregékből, különösen a sárkány-mondából (Tiamat-mythos) eredt, így Gunkel és Bousset. De emellett semmi alapos érv nem szól. Leg- feljebb annyi igaz, hogy a zsidó néphit az ördögöt magát azonosí- tóttá a sárkánynyal.

3 Héberül לע_ילב = semmirevaló, gonoszság, gonosz ember per excellentiam. A Szentírásban (Móz. V. 13, 13. Krón. II. 13, 7. Kir. II. 23, 6. Job 34, 18. Nah. 1, 15. Kor. II. 6, 15. stb.) jelenti a bűnt, az ördögöt ; Beliéi fiai pedig a gonoszt embereket.

4 Thessz. II. 2, 3—10. Az akadály alatt a régibb egyház- atyák a római birodalmat értik ; némely újabbak az Isten végzését, a még ki nem irtott pogányságot, az isteni kegyelmet stb.

5 Jelen. 13. v. ö. 17. fej. Megjegyzendő azonban, hogy János I. 2, 18. 22. II. 7. a Krisztus-tagadó eretnekeket mondja anti- krisztusoknak. Itt tehát nem személyes, hanem gyűjtő értelemben vett antikrisztusról van szó. Ján. I. 4, 3. szerint is az eretnek az antikrisztus, akiről mondják, hogy eljön és már a világban van.

A SIBYLLAKÖNYVEK. 483