Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Székely István: A Sibyllakönyvek

a Sibyllák III. könyve, később pedig az ókeresztény írók általában az antikrisztusra magyarázzák a Dánielnél leírt negyedik vadállat tíz szarva közül kinőtt kis szarvat.1

Nero császár alatt, nem tudni először a zsidók-e vagy a keresztények, az antikrisztust Néróban vélték felismer- hetni. Midőn pedig Nero halála után azon hit terjedt el, hogy a császár tulajdonképen nem halt meg, hanem csak a parthu- sokhoz menekült, honnan vissza fog térni és szörnyű bosszút állani ellenségein ; sőt mikor két-három évtizeden át ál-Nerók léptek fel : 1 2 e hit még jobban megerősödött. Az első század végétől fogva, mikor már többé Nero visszatérését várni nem lehetett, a monda újabb alakot öltött : most már azt hitték, hogy az ördög Nérót feltámasztja, benne mintegy megtes- tesül.3

A kereszténység első századaiban az antikrisztus- mondának három alakja fejlődött ki : az egy zsidó, egy római és a kettős antikrisztus mondája. Az utóbbi vélemény az előbbi két antikrisztust összekötötte s két antikrisztust várt : egyet a visszatérő vagy feltámadó Nérót, és egy másikat, Szyriából vagy Babylonból eredő, Dán törzséből való zsidót, a fő antikrisztust, kinek amaz csak előfutára lesz.4

A világvégi apokalypsisok mellékalakjai Illés és Hénok, Gog és Magog, a visszatérő tíz törzs és mások.

1 Dán. 7, 8.

2 Tacitus (Hist. I. 2., II. 8.), Suetonius (Nero, 40. és 57.), Dio Chrysostomus (Orat. 21.), Dio Cassius (Hist. Rom. LXIV. 9.), Zonaras (Annál. XI. 18.).

a Az, hogy a Simon-magus mondának jelentékenyebb befő- lyása lett volna az antikrisztus-mondára, nem valószínű.

4 A VII—VIII. századtól fogva Kr. u. a zsidók is, alkalmasint keresztény befolyás alatt, bővebben kifejtették az antikrisztus mondáját s őt magát Armillusnak nevezték és undok szörnyetegnek képzelték. Armillus = io^uóhtnq vagyis Bileam (így Bisping), vagy pedig Armillus Romulusnak elzsidósított alakja (Bousset) és Rómát vagy császárát jelenti. Később átvitték a keresztény Rómára is. Túloz azonban Eisenmenger, mikor a zsidó irodalom Armillus-mondái- nak némely részét és Edom ( = Róma) elleni kifakadásait a keresztény Rómára és a keresztényekre vonatkoztatja.

484 DK. SZÉKELY ISTVÁN.