Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

X. Piusz pápa egyes szertelenségekről

VEGYESEK.

391

2. qSnán és qajín különbségét a nun betű kétszerező- dése magyarázza meg, mely egy régi másolótól szármáz- hátik.

A 3. sor neveit a fenti kiírás alapján nem oly könnyű egy alakra visszaszármaztatni, mintha ó-héber (pl. Mésza-féle) betűkkel írjuk ki, melyeket pl. Cornely Compendiumának függelékében találhatunk meg. Ha fon- tolóra vesszük, hogy e betüformák még az ó-héber epigraphiában sem olyan megállapodottak, akkor érthető lesz, hogy hanyagabb betűvetés és olvasás mellett a két névalak egyből is származhatott. Különben a M’hüjaél név még a masszoretikus szövegben is, még pedig ugyanazon versben (4. f. 18.) még egy másik — nvhijjäSl — alakban tűnik elő; s ezt Onkelosz targumjában is kétféleképen találjuk. A szamaritán (héber betűkkel átírva): לאהימ (= mi-a-el)-t, a szír fordító pedig ליאוהמ^ (az א és י fel- cserélve!) olvasott. A LXX (Cod.Yat.) meg épen MalsleqX-1 tevén mindkét családfába, bizonyítja, hogy kódexében a két név orthographiája között még nem volt különbség.

A 4. név különbségét az ע betű elnézése okozta. A LXX-át és a szír fordítót ezenfelül még a ר és ד hason- lósága is félrevezette, s így lett a Cod. Yat.-ban ‘írad raidáS-dá, a szírben pedig c idar-xk.

6. m'&üsélah és m׳ívűidéi ó-héber betűkkel, s hozzá még kevésbbé szabatos írással szintén összetéveszthető. A LXX itt is csak egy nevet ismer: Ma&ovoála. Az első névnek rt-jót sz. Jeromos is ,1-nek nézhette, különben nem írt volna Mathusala-1.

Besztercebánya. Hölszky Károly.

X. PIUSZ PAPA EGYES SZERTELENSÉGEKRŐL.

Mindenesetre dicséretes magában véve az a törekvés, hogy a keresztény igazságokkal, sem azok magyarázásával, sem azok megvédésében semmi ténybeli vagy tani tévedést össze ne kössünk, tehát tényként ne állítsuk ami meg nem történt, ne tagadjuk, ami megtörtént s igazságnak ne

26*