Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

X. Piusz pápa egyes szertelenségekről

392

VEGYESEK.

mondjuk, ami a természet szavával össze nem hangzik ; minden ilyen ténybeli és tani tévedéstől menten őrizni, illetve megtisztítani a keresztény igazságok és az egyház védelmét és ajánlását, minden hitvédőnek, hittudósnak és hittanítónak szigorú kötelessége még akkor is, ha talán eljárásával egyes téves hagyományokat megdöntene és némelyek érzékenységét érintené. Az is dicséretes törekvés, hogy az isteni üdvintézmény egészét és az egyes tanokat a szellemek mai igényeinek megfelelően ismertessük és védelmezzük, mert különben értelmetlen beszéd, idegen nyelv, ércpengés és cimbalomzengés lesz szózatunk, mely nem világosít és nem indít.

Azt is kívánnunk kell, hogy az egyház intézményei mindig és mindenhol megfeleljenek az illető kor és viszonyok követelményeinek, mert csak így lehet az egyház igazán katholikus, egyetemes intézmény s csak így lehet mindenkor és mindenhol üdvhozó.

Ámde e hármas törekvésben és kívánságban óvakod- nunk kell, hogy amidőn a szent igazságok valamely kevésbbé megfelelő vagy kevésbbé időszerű előadási es védelmi módját mellőzni és jobbal helyettesíteni igyekszünk, magát a szent igazságot ne veszélyeztessük; amidőn az egyházi intézmé- nyék korszerű fejlesztésére törekszünk, csakugyan fejlesztés legyen a munkánk, ne pedig rombolás; és amidőn régi hagyományokat tudományos bírálat alá veszünk, se tiszte- letlenek, se kíméletlenek ne legyünk igazi tekintélyekkel szemben.

Maga a jobbítás vágya is azzal a veszéllyel jár, hogy a buzgólkodó túlzásba essék. Ehhez járul az a tény, hogy a bírálgatásban hívőkkel egyidejűleg munkálkodnak hitet- lenek, sőt hitgyűlölők is, kiknek kíméletlensége a jóakaratúa- kát is magával ragadhatja.

Ami ilykép a dolog elgondolásánál lehetségesnek látszik, annak számos szomorú példáját nyújtja a jelen kor és a közelmúlt története. Számosán, eredeti szándékuk- ban jóakaratúak, túlzásba estek bírálgatásukban és újító törekvésükben s megsértették a Szentírás, a hagyomány