Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pályi József: A bűnbánat szentsége és a nemkatholikusok

A BŰ NBA SAT SZENTSÉGE ÉS A NEMKATHOLIKtJSOK,

379

szakadárságot megtagadják (eiuratio) és készek legyenek a kath. egyház kebelébe visszatérni. Ezen esetben föloldoz- hatók.

Fölgyógyulás esetében a püspök elé kell az ügyet terjeszteni, s az illetőt az előírt formák szerint az egyházba fölvenni.

2. Meg lehet-e adni a föloldozást, ha az illető nem akar katholikussá lenni ?

A föloldozást meg lehet adni, ha az illető jóhiszemű, materiális nemkatholikus és ha a föloldozás megadásából botrány nem származik. A papnak esetleg széretetbeli kötelessége és az okosság követelménye is lehet, hogy érveié- sekkel és buzdításokkal az illető jóhiszeműségét meg ne szüntesse, hogy materiálisból formális nemkatholikus ne legyen. A körülmények gondos mérlegelése szükséges annak megítéléséhez, hogy megvannak-e ezen föltételek.

3. Ha azonban a máskülönben teljesen jóhiszemű nem katholikus (protestáns) nem akarná bűneit részletesen meg- gyónni, hanem csupán általános bűnvallomást tenni, föl lehet-e akkor is oldozni ? A bűnbánat szentségében ugyanis Krisztus parancsából a halálos bűnöket részletesen és egyen- kint kell bevallani. Szükség esetén azonban elégséges, ha többre nincsen idő és képesség, hogy az illető bármilyen külső jellel magát általánosan bűnösnek vallja. A bűnök külön bevallása a szentségnek nem lényeges, hanem csupán kiegészítő (integrans) része.

Ezen isteni parancs kötelezi a nemkatholikust is, azonban a jóhiszemű protestáns ezen pozitív isteni parancsot nem ismeri. A papnak se kötelessége rá figyelmeztetni, sőt nem is volna szabad, ha jóhiszeműségét ezáltal veszélyez- tetné. Az a protestáns tehát ennek dacára a föloldozásra méltó lehet, ha máskülönben van igazi, természetfölötti bánata.

4. A szentség fölvételéhez szükséges szándék a protestán- soknál is megvan, ha maguk hivatják a papot és kívánják a gyónást.

Nagyobb a nehézség a szándék tekintetében azon eset