Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Hellebronth Miklós: Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez
NÉHÁNY SZÓ AZ ÉGFÖLÖTTI VIZEK KÉRDÉSÉHEZ. 303 tekintélyén, akár sugalmazottságán a legkisebb csorba is esnék. Ami Hölszky úr cikkének tulajdonképeni célját illeti, annak bizonyítását t. i., hogy a Szentírás egyes helyein a népies monda is helyet talál a sugalmazottság veszedelme nélkül : e kérdésre, mint mondám, jelen alkalommal nincs szándékomban kitérni; bár e tekintetben is az a nézetem, hogy sem őt, sem oly kiváló biblikust, mint Hummelauer, idő előtt a rationalismus vádjával illetni nem szabad. Erre vonatkozólag röviden csak dr. Karácson Imrének Hölszky úr által is hivatott értekezésére (H. F. 1902. évf. 2. füzet) hívom fel a szíves olvasó figyelmét, melyben a következő tételek olvashatók : »Az isteni sugalmazásban való hit mellett is el kell ismerni, hogy a Szentiratok szerzőire nem maradtak hatás nélkül a külföldi népeknek, különösen a zsidókkal rokon népeknek regéi, legendái, irodalmi művei«. »Gunkel és utána Loisy abbé Jahvénak Ráháb ellen való küzdelmében a kháld Marduk és Tiámát legendáját vélik fölismerni s úgy látszik, helyes nyomon járnak.« »Ezt a kháld legendát pedig a Jáhve-féle monotheis- mussal összeegyeztetve, s annak monotheista jelleget adva, veszélytelenül fölvehettek a szent könyvek írói is.« Mivel állít kevesebbet ő, mint Hölszky ? S vájjon ezért érte-e dr. Karácsont a rationalismus vádja ? Nyúltak-(; utána mentő karok, hogy őt a rationalis- ,mus veszedelmes szirtekkel és örvényekkel fenyegető vizeiből kiragadják, a mentési akció közben üstökét jól meg-meg- cibálva ? Tudtommal nem. A kétségtelen egyházi tanítás világító tornyát szem elől nem tévesztve, s zászlójára az »in dubiis libertas« jel- szavát írva, reményiem, Hölszky úr is vígan fog tovább evezni nem ugyan a rationalismus, hanem a biblikus kérdések nagy óceánján, s a hajótörés veszedelme nélkül fog meg- engedni magának ezentúl is oly kellemes excursiókat, mint »Monda és Sugalmazás« című jeles cikkében. Gyöngyöstarján. Hellebronth Miklós.