Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI AZ ŐS- KERESZTÉNY ÍRÓK MÜVEIBEN. (Folytatás.) II. FEJEZET. A) A parthenogenesist érintő őskeresztény iratokról általában. 1. Előadván az előző fejezetben a parthenogenesis és az dunttQ&Evia kérdésének ismertetését és történetét, ezen második fejezetben rátérek tanulmányomnak, mint a tudományos kutatást szolgáló munkának, tulajdonképeni tár- gyára: annak lépésről-lépésre való vizsgálására, vájjon az őskeresztény írók, kezdve sz. Páltól és átmenve az apostoli atyákon egészen a még az őskeresztény kor határán álló Justinus Martyr apologetáig, mutatják-e hátrahagyott ira- taikban jeleit vagy nyomait annak, hogy ők is tudtak már a parthenogenesisről. A félreértések kikerülése céljából meg kell jegyeznem itt ismét azt, hogy abból, hogy valamely iratban nincsen sehol nyoma a parthenogenesisre való kifejezett vagy akár csak burkolt utalásnak, abból még a parthenogenesis tör- ténetiessége, történeti valósága ellen következtetés nem vonható. Itt csak az irodalmi bizonyítékok felkereséséről van szó, átvizsgálva a szóban forgó írók műveit sorról sorra és tekintetbe véve az ezen speciális szempontból előttem már
